A harag, amikor személyes határainkat megsértik. Intenzív érzelem. Az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban, reményeiben csalódott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen támad.

Ártalmas rám, tehát ki kell dolgozni, fel kell adni, hogy ne mérgezzen!

Talán az a kép mutatja meg a legjobban, mit is érzek, amikor letérdelek valaki elé, hogy a hátamra léphessen és magasra jusson. De ez egy buta ötlet, mert nem lép magasra, hanem csak ugrál és idétlenkedik. Aztán csak az erőlködés marad. Sosem lehetnek boldogok, akik álmodni nem mernek. Újra és újra lépcsőt formálok, de nem vezet sehová. Magamnak kellene megértenem, de nem tudom. Nem vagyok még elég érett, hogy feladjam a kényszert a másik megváltoztatására. Nem értem azt, akinek nincsenek álmai. Nem nagyok és szépek, hanem még kicsik sem.

A szeretet, megértés, elfogadás, türelem várakat épít és virágzó kerteket. A hitetlenkedés, bizalmatlanság, az önelfogadás hiánya még kalyibát is nehezen hoz össze. Virágzó kertet és szép életet pedig semmiképpen. Iszonyú fájdalom látni az elveszített váram. Az én váram. Az én váram.

Az elveszített paradicsom érzése nagyon intenzív. Kegyetlen és romboló érzelem. Felesleges cipelni, de letenni sem könnyű. Újra felböffen, jön a „könnyek vázája”. De hiába. Mardos.

Hátra ne nézz, mert lehúz és visszatart! Néha azonban az a fránya elmúlt elém kerül, és rám köszön. Nem fordulhatok el és nem nézhetek át sem rajta. Már csak azért sem, mert mások tovább építették azt a várat. Megtöltötték szeretettel és én ezt láthatom. Megmutatják.

A harag egy olyan érzelmi reakció, ami hatással van a testemre. Aki haragot érez, annak megnövekszik a pulzusa, a vérnyomása, az adrenalin és noradrenalin hormon szintje. A harag egy védelmi mechanizmus a félelem, sértettség vagy szomorúság elfedésére. A harag vált uralkodó érzéssé a viselkedésemben, érzelmeimben. Az egész testem elönti. Menekülnék, de még dolgoznom kell rajta.

A tehetetlenség, hogy valami megjavíthatatlanul elromlott és csak eldobni lehet, mert már semmire nem használható, az nagyon fáj. A felejtéshez idő kell. Sokkal több idő! Ma tehát átadom magam valami rossznak, hogy holnap reggel tisztán és derűsem nézhessek a világra.