11:11 – Négy egyes, egy kis filozófia

Ma, november 11-én Kínában az év egyik legnagyobb vásárlási eseménye zajlik. Singles' Day, magyarul Szinglik napja, de 11.11 Global Shopping Festival néven is ismert.

A négy egyes az egyedülálló embereket jelképezi. A kilencvenes években kínai egyetemisták kezdték ünnepelni ezt a napot, majd 2009-ben az Alibaba felismerte benne a kereskedelmi lehetőséget, és hatalmas online leárazási eseménnyé alakította.

Mára a kínai Black Friday megfelelőjévé vált, sőt, egyes években a vásárlási forgalma jóval meg is haladta azt.

Az idei vásárlási fesztivál már október közepén elkezdődött. A Taobao, a Tmall, a JD.com, a Pinduoduo és a magyarok számára is ismert AliExpress hatalmas kedvezményekkel csábítja a vásárlókat. Az idei újdonságok között az egyszerűbb árengedmények és a mesterséges intelligenciával támogatott vásárlás is szerepet kap.

Milyen érdekes találkozás!

Számomra a 11:11 régóta az egyedüllét különös azonosítója. Rááll a szemem az angyalszámokra, és szeretem őket jelentéssel felruházni. Nem mintha feltétlenül hinnék a jóslatokban, de szeretek eljátszani a gondolattal, hogy a véletlenek néha üzenetet hordoznak.

Tegnap pedig egy Kínáról szóló előadáson megtudtam, hogy a négy egyes ott valóban az egyedülállók ünnepéhez kapcsolódik.

Hát nem érdekes?

Van ebben némi irónia is. Kínában az egyedülállóság ünnepéből vásárlási láz lett. Mintha az egyedüllétet is meg lehetne jutalmazni egy új cipővel, egy telefonnal vagy valami csillogó, nélkülözhetetlennek kikiáltott holmival.

Pedig az egyedüllét nem feltétlenül hiányállapot. Néha választás. Néha ajándék. Máskor meg olyan élethelyzet, amelynek még keressük az értelmét.

Szóval van min elmélkednem ezen a hűvös novemberi reggelen.

Jóslat, vagy csak egy kis önámítás?

Nézem a négy egyest. Szorosan állnak egymás mellett, mégis mindegyik külön. Ma valahogy így érzem magam. Szabadnak, önállónak, egésznek. Csak éppen ez a szabadság ma nem könnyű és nem vidám. Van benne egy kis fájdalom is. Mert az ember néha nem a szabadságát szeretné feladni, csak azt kívánja, bárcsak lenne valaki, akivel megoszthatná.

Nézem azt a négy egyest. Milyen szépen állnak egymás mellett! Elég szorosan, mégsem kapaszkodnak egymásba. Mindegyik önálló, mindegyik egész. Egyiknek sem kell megváltoznia ahhoz, hogy a másik mellett állhasson.

Talán éppen ez a négy egyes filozófiája.

Nem kell összeolvadnunk ahhoz, hogy összetartozzunk. Nem kell feladnunk önmagunkat azért, hogy valaki mellettünk maradjon. És attól, hogy egyedül állunk, még nem vagyunk kevesebbek.

De azért nem akarok ilyen korán nagy bölcsességeket gyártani!

Inkább azon töprengek, milyen filozófiával ruházzam fel ezt a négy számjegyet. Mi lenne az, amit most magamra húzhatnék? Egy kis szabadságot? Önállóságot? Vagy egyszerűen annak örömét, hogy az ember egyedül is lehet egész?

A kávé alatt majd kitalálom.

Segíthetnek a jóskártyák, a boszorkányok, a jósnők, vagy talán maga az élet is súg valamit.

És ha nem súg?

Akkor is megiszom a kávémat.

Elvégre négy egyesből még bármi lehet. Akár egy egészen jó nap is.