Vagyok én, aki kábán keresem a reggeli kávémat, tétován ténfergek a lakásban. Később aztán megelevenedem, kezemben a napi listámmal nekivágok a világnak, és legyőzöm.
És van bennem az író, a költő. Ő más ritmus szerint él. Nem néz, hanem lát és érzékel. Nem tétova, nem határozatlan, inkább állandó szemlélője a világnak. Minden, ami az írói munkámból megszületik, szoros része a bensőmnek. Akár csak itt van velem, a szobámban, akár már nyomtatásban él tovább.
A külvilág reakciója legtöbbször nem ösztönöz, de nem is fogja le a kezem. Nem akadályoz abban, hogy a billentyűkhöz érjek. Mégis vannak pillanatok, amikor szétárad bennem a láthatatlanság elkeseredése.
Mitől? Mi okozza ezt?
Nem tudom. Magamról azt gondolom, realista vagyok, két lábbal állok a földön. Nem a külvilág mozgat, hanem a belső erőm.
Akkor miért fáj néha, ha nem látnak?
Klasszikusokhoz fordultam ebben a reggeli kétségben. József Attilához, aki kiált, miközben azt mondja, nem ő kiált:
„Nem én kiáltok, a föld dübörög…
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.”
És ahhoz a József Attilához is, aki már nem önmagát mutatja, hanem azt, amit ő lát:
„Nézzétek, milyen megfoghatatlan,
Csupa titok, csupa hatalom
S mégis, fényével akkor pompázhat csak,
Mikor én, az Ember, akarom!”
Kosztolányi pedig a Hajnali részegségben egyszer csak fölnéz. Lát. És amit meglát, attól dalolni kezd:
„Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
Talán itt van valahol a válaszom is.
Mert van egy hitem: nem nézni akarom, hogy néznek. Azt akarom, hogy lássanak.
A kétségem pedig talán éppen abból táplálkozik, hogy néha annyira igyekszem látszani, hogy elfelejtem:
Nekem kell látnom.