Zsömle simaszőrű tacskó legényke. Szép barna, zsömleszínű, amolyan becsületes kutyatest: elöl kutya, középen kolbász, hátul remény.

A természet azonban nem mindig nagylelkű a tacskókkal. A hosszú test érzékeny konstrukció, és egyszer csak gerincsérve lett az ártatlannak.

Tacskóbaj. Nagy baj.

Gazdi azonnal szakemberhez fordult. Műtét lett, majd rehabilitáció, gyógytorna, fizioterápia. Zsömle pedig egy ideig inkább fóka volt, mint kutya: elöl húzta magát, hátul a test valahol gondolkodott rajta, hogy csatlakozzon-e.

De a gyógyulás útja nemcsak tornából áll.

Hanem grammokból.

Zsömle ugyanis szereti az életet. Különösen az ehető részét. Kezdetben 65 gramm táp járt neki. Mikor kissé… hm… domborodni kezdett a bundája alatt a valóság, a gazdi komolyan nézett a mérlegre. A porció 50 gramm lett.

A műtét után, a mozgásszegény lábadozás idején már csak 40 gramm.

Hetente jön a fizioterapeuta. Megfogja Zsömi derekát, tornáztatja, majd egyszer belemarkol a bundájába, és szakmai tömörséggel kijelenti:

– Kicsit hájas.

A porció 30 gramm.

Ma pedig már 25 gramm landol Zsömle tányérkájában.

Ennyi.

Amíg mi a családi asztalnál vidáman eszünk, beszélgetünk, kanalazzuk a levest, szeljük a húst, Zsömle elropogtatja a maga kis morzsányi adagját.

Nem kuncsorog.

Nem néz szemrehányóan.

Nem próbálja meggyőzni a világot, hogy a teste valójában csontozatilag ilyen.

Csak megeszi.

És kész.

Nincs dugievés. Nincs titokban elfogyasztott sütemény. Nincs „csak egy falat”. Nincs „holnaptól diéta”.

Zsömle tudja: a gazdi és a mérleg az etalon.

És ha belegondolok, valami különös erkölcsi fölénye van felettünk.

Mert én például pontosan tudom, mit kellene tennem.

Csökkenteni az adagokat. Mérni a grammokat. Fegyelmezni magam.

Csakhogy az ember bonyolult lény.

Ott a sütemény. Ott a kenyér. Ott az a mondat, amit mindenki ismer:

– Ugyan már… ennyi még belefér.

Aztán az ember őszintén csodálkozik, hogy a súlya nem csökken.

És természetesen megállapítja: ő mindent megtett.

Ezzel szemben Zsömle.

Zsömle nem filozofál.

Nem mentegetőzik.

Nem ír magának felmentő jegyzőkönyvet.

Csak megeszi a 25 grammot.

És hallgat.

Az a gyanúm, erkölcsileg egy tacskó alatt állok.