A könyv sokkal jobban átadja a mondanivaló lényegét, a személyiségjegyeket, áthatóbb élményt nyújt, mint egy film. Előfordul, hogy, később megnézem a könyv alapján készült filmet. Általában, nagyon más, hiányos, kevesebb. Értékelem azonban, hogy megismerhetem más emberek értelmezését és összehasonlíthatom a magam véleményével. Ez olyan belső vitatkozás egy nem létező személlyel. Ő úgy értette, én így értelmezem, mindig hozzátesz az összképhez új gondolatokat.

            Most furcsa kérdéseket okozott a történet. Valójában racionális válaszokat tudok adni magamnak, mégsem hagy nyugodni a téma, mert elképzelhetetlen számomra az a lelkiállapot. Magyarázom, hogy értsétek! Ül a bíró előtt a gyilkos, beszél, válaszol, néz, lélegzik, ahelyett, hogy tette súlya alatt, a szégyentől magába roskadna, megsemmisülve zokogna. A tolvaj hatalmas öntudattal néz a bíráira, hisz ő csak (CSAK) elvett attól, akinek van. Neki van? Adja nekem! Nekem is jár! Semmi megbánás nélkül szenvedi el az ítéletet. A pedofil különösen érzékenyen érint. Fejére olvassák a tettét, bizonyított tények elé állítják, és ő bátran nyilatkozik, szidja az ítélkezőket és él tovább. Él, a legcsekélyebb bűnbánat nélkül.

            Mint feljebb írtam, tisztában vagyok a személyiség mindenféle oldalaival, de elképzelni nem tudom. Távol vagyunk a bibliai időktől, amikor még ismert fogalmak voltak a tisztesség, bűntudat, bűnbánat, erkölcsösség és hasonlók. Ma már inkább ezek karikatúrája van jelen.

            A tolvaj mosolyogva néz a szemembe és megereszt egy riposztot a káromra. Jó, hogy rám nem kiállt: Vedd vissza, ha bírod! Nem tart felelősségre vonástól, következménytől. Igaz, nála hatalmasabb tolvajok a közösség előtt is bátran vállalják a tettüket. Szégyenkezés nélkül. Joguk van elvenni, magukénak tartani, a törvényt ők hozzák. Vajon mennyi felderítetlen bűn van a világban? Hányan élnek közöttünk nyugalomban, akik elkövettek jogi, meg persze, erkölcsi értelemben elítélendő tetteket?

            Közbeszéd tárgya sok bűn és bűnös, mégis elmegy mindenki mellette. Nem téma, hogy nem börtönben sínylődik, tömlöcben rohad, hanem mondjuk, a televízióban nyilatkozik. Gyermeki kérdés tőlem, hogy nem szégyelli magát?

            Egy regény, és a film, megrendítettek. Megrendített az a tapasztalat, hogy mennyire érzéketlen már a köz, erkölcsi értelemben. Néha regényes gondolataim támadnak. Mint például a megkövezés. Nincs is annyi kő a földön, amennyi elég lenne! Ezért inkább félre nézünk.