Szeretek olvasni, gyakran olvasok szakirodalmat is. Sok kiadvány van, amely közérthetően ír tudományos tényekről. A legutóbbi olvasmányom után különös gondolatom támadt. Nem tudom, hogy az oktatásban eltöltött munkaévek, vagy a személyes élettapasztalatom juttatott a mai felismerésre. Arra, hogy vajon mennyire kell komolyan venni bármit is?

            Mindent felcímkézünk, ítéleteket mondunk ki, nevet kap bármi, ami az utunkba kerül. Főleg, embertársainkkal kapcsolatban. Hajlamos vagyok a közbeszédhez hasonlóan én is szakkifejezéseket, idegen szavakat használni, akkor is, ha nem a szakterületem a téma, csak rám ragadtak itt-ott, mindenféle képzéseken.

 A baby boom generáció tagja vagyok. Mi vagyunk az utolsó egységesnek mondható generáció. Hasonló körülmények és viszonyok között nőttünk fel. Közel ugyanolyan hatások értek bennünket. Fiatalságom idején még nem volt divat a különböző jellembeli dolgokról azonnal végletes megállapításokat tenni. Elfogadóbbak voltunk. Nem volt lényeges, hogy introvertált, vagy extrovertált, esetleg nárcisztikus, vagy mérgező személyiség. Rugalmasan kezeltük a kapcsolati viszonyokat.

Ami már akkor is fontos kérdés volt, ma pedig a közbeszéd állandó témája, a tökéletes kapcsolat! Tökéletes. Nem szeretem ezt a szót sem, unalmas. Olvasás közben folyamatosan azonosítottam a kapcsolataimra jellemzőket, egészen addig, amíg be nem villant, ez rám is igaz! Nekem is, mint mindenki másnak, vannak olyan egyedi tulajdonságaim, melyek, ha túlzottak, már negatívan befolyásolják a személyiségemet. Messze elvitt ez a gondolatfoszlány!

A kapcsolatok idealizálása, a médiából áramló tökéletesség igény, mind arra irányítják a figyelmünket, hogy akár önmagunk feladása árán is, szerezzünk egy olyat. Aztán, amikor megvan, mindjárt teher is lesz rajtunk. Elveszítjük az egyéniségünket a házasságunkban, önmagunkat a szülő sorsban, a boldogságunkat az egzisztenciális kapaszkodásban.

Tanultam már az életemből annyit, a legfontosabb, hogy tudjak önállóan élni, függetlenül bármitől és bárkitől. Ha pedig így van, akkor a másikat sem kell megszereznem, leigáznom, betörnöm és bekebeleznem. Ha nem alá és fölé rendeltségen nyugszik a párkapcsolatom, a rokoni és baráti kapcsolatom, sok zavar, amelyről olvastam, elveszíti a jelentőségét.

A valódi szeretet feltétel nélküli! Tőlem feléd, és fordítva is. Ebben a kapcsolódásban pedig nem áldozatok és elnyomók vannak, hanem őszinte, feltétel nélküli érzelmek.