Nem helyes kiragadni egy mondatot a szövegkörnyezetből, mert teljesen más jelentése lehet. Én most mégis ezt teszem. Nagyon érdekesnek találom ezt a más szájából elhangzott megjegyzést, melyet most hallottam először.

A társadalom sugalmazza az elégedetlenkedést, az élet kicsinylését, a stressz érzését, a boldogtalanságot. A reklámok nyomasztják a minél több fogyasztást. A média valami rózsaszín ködben lebegő igénytelen és pénzéhes valóságot sugall. Mi pedig megpróbálunk ebben boldogan és elégedetten élni. Persze, mindenki a maga szintjén. A maga érzelmi és értelmi szintjén. Az említett párbeszéd természetesen a pénzről szólt.

Írtam már a háláról, arról, hogy milyen fontos a hála érzése a mindennapokban. Most végiggondolva ezt a reggeli kis szertartást, soha sem voltam még hálás anyagi javakért. Közvetlenül nem. Hálás vagyok természetesen az otthonomért, a fűtött lakásomért, az ételemért. De még ezek is ritkán fordulnak elő anyagiasnak nevezhető értelemben. Hisz a boldogságnak semmi köze a pénzhez. Ahogy egy apró házikóban élhetnek emberek boldogan, úgy palotában is nyomoroghatnak.

Ha tágítom a kört, még átlátszóbb lesz a címben szereplő mondat. Milyen sok betegség következik a túltápláltságból. A mértéktelen étel és italfogyasztás nem elégedetté, hanem beteggé tesz.
Elhalmozzuk a gyerekeket mindennel, amit csak megkívánnak, utána meg csodálkozunk, hogy semmit sem értékelnek maguk körül. De ez a felnőtt életben is szembetűnő, amikor csak körömszakadtáig hajszolja valaki az anyagiakat és mégis megkeseredett és boldogtalan.

Szerencsés ember vagyok, mert egész életemben olyan munkát végezhettem, ami inkább volt szenvedély és öröm, mint nehézség és nyűg. Gazdag nem lettem, de mindig megvolt, ami kellett. Nem érzem azt, hogy az életem szegényes lenne, hogy hiányoznának belőle fontos megvehető dolgok. Ha valami hiányzik néha, azok emberek. Azok az emberek, akik valamiért távol vannak tőlem.

A televízióm tönkrement. Kis hisztiből, mérgelődésből, talán sértődésből hirtelen arra az elhatározásra jutottam, nem is kell új! Alig tudom hinni, hogy ez a kis durcás ötlet milyen jót tett nekem. Jó hatással van az életemre a készülék hiánya! Tényleg. Megváltozott a napirendem jó értelemben. Nem találkozom azokkal a negatívumokkal, melyek a készüléken keresztül jutottak el hozzám. Hihetetlen, de 2021-ben is lehet élni tévé nélkül!

Konklúzió? Az nincs. Értékelje a mondatot mindenki, ahogyan akarja. Hogy nyomorogsz, vagy boldogan élsz, az a te döntésed. Egyedül csak rajtad múlik!