Nem tudom, van-e hozzám hasonló megátalkodott? Az első olvasmányaim között már szerepeltek Agatha Christie művei. Életem során a krimi meg is maradt a nyugalom olvasmányainak. A párom annak idején gyakran csúfolt, hogy érdekes jellem vagyok, hogy nekem a kikapcsolódás a gyilkosság. Pedig, nagyon távol állnak tőlem a törvénytelenség és a kegyetlenkedés dolgai! Csupán, ezek a történetek valahogyan semleges érzelmeket gerjesztenek bennem, onnan a kikapcsoló szerepük. Számtalan olvasmány van, ami erős érzelmeket generál, érzelmeket hoz felszínre, elgondolkoztat, megérint. De a krimi nem az!

Tegnap aztán állandóan a krimi-író egyik legismertebb szereplője jutott az eszembe. Jane Marple. Aki, a kitalált St. Mary Meadben élt, ami fordításban talán Szűzmáriarét lehetne. Nekem kedves gondolat, hogy az anyai nagymamájáról mintázta a rózsaszínű és fehér idős hölgyet. Az igazi angol, viktoriánus életet élő nőt, aki az emberi gonoszság mélységeinek szakértője. A derűs Jane, aki mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, és az, ezekben a krimikben, be is bizonyosodott.

Jane Marple krimijeiben sorra elhangzott az idős nő szájából, olyan az a helyzet, mint amikor… Sémái voltak, ezeket le is vezette a nyomozónak, és persze az olvasónak is. Na, most ilyen sémákkal találkozom össze! Hiszem az egyediséget, a mindenkinek más útját, az összehasonlítások hibás voltát. Ennek ellenére, el kell fogadnom, hogy vannak sémák, algoritmusok, melyek újra és újra megtörténnek, és szembe jönnek velem az utcán.
Törekszem a magam hite és törvényei szerint tisztességes életre, hűségre önmagamhoz. Így aztán néha előfordul, hogy hibáztatom magam valamiben. Kis pörlekedés ez csupán ott belül, ami után szentül megfogadom magamnak, ezután jobb leszek. Hozzá teszem, kedvelem a kis tökéletlenségeim, mert valahogy attól érzem magam hitelesnek!
Vannak napok, amiket kategorikusan csak tanulságnak kellene neveznem. Az lett a tegnapi is. Sorra futottam bele olyan helyzetekbe, amikben a rácsodálkozásom hatalmas lett. Nem is tudom, hogyan összegezhetném? Nincs új a Nap alatt? Ha hiszem, hogy aki vizet prédikál, az azt is iszik, akkor naiv vagyok? Sokkal emberibb, amire jutottam.

Az ember törékeny és gyarló, ettől olyan szerethető! Nem kell mindent halálos komolyan venni. Ha rólam van szó, ő megfogalmazza a legszigorúbb elvárásokat. Ha viszont, saját magát veszi, akkor minden bocsánatos és kifogástalan. Mind élünk a magunk tempója szerint, követjük a saját sémáinkat és az algoritmusokat, mint ahogyan teszi mindenki más. Ha felfedezem néha a másikban a halandóságát, az csupán megerősít a magam útjának helyességében. Ennél többet nem szabad belelátni semmibe!

Legyen szép napunk!