Napok óta motoszkál bennem egy gondolat. Nem akar elengedni. Jön velem, furkálja az oldalam, bármit nézek vagy hallok, rajta keresztül tehetem. Elengedném, zavar, nem kell, nem szeretek napokig a búskomorságon gondolkozni. Aztán, ma reggel, várakozás közben képeket nézegettem. Egy nőről, akivel nézetkülönbségeinket szoktuk kibeszélni. Sosem találkoztunk személyesen, kizárólag a világháló köt össze. Kiváló beszélgetőtárs, de mintha éppen egymás ellentétei lennénk. Mint Hófehérke és a Vasorrú bába, vagy óriás és törpe, szivárvány és zivatar, tűz és víz. Talán, az utóbbi nem jó választás, mert mindketten tüzesen védjük az álláspontunk, csak ellenkező előjellel.

Még most is tátva a szám. Ugyan olyan dzsekiben jár, mint én! A francba, a nadrág és a felső rajta, mint az enyém! A frizurája! Rendben, ő fekete és én meg szőke vagyok. Talán még a súlyunk is hasonló lehet. Azt is észrevettem a fotókon, az öltözködése sötét, sokszor fekete, én a világos színeket kedvelem. Szóval, nagyon érdekes megállapításaim születtek. Két nagyon hasonló nő, és teljesen különböző lelkivilág. Neki én túl rózsaszín és nyálas vagyok, nekem ő kemény és sci-fi. A témám, az élet szép és jók az emberek. Az ő témája, szar a világ és hanyatt fekve hányunk benne.

Ha a spirituális nőt kérdezem magamban, a legszembetűnőbb a rezgésünk. Ő alacsonyan rezeg, az élete árnyoldalaira hangolja ez, azt látja meg. Sok igazsága van, hisz az élet nem fenékig tejfel. Én magasan rezgek, a napos oldalon járok, a szép és boldog pillanatokra jár a szemem. Nekem is igazam van, hisz az élet csodás napokkal ajándékoz meg.

Olyan ez az egész gondolatsor, mint az alacsony rezgés és a magas rezgés viadala, a sötét és a fény harca. Sokkal távolabbra mutat, mint két nő különbözősége! Mi ketten, jó kapcsolatban, kulturáltan cserélünk eszmét, még akkor is, ha szöges ellentétben állnak a véleményeink egymással.
Gyakran látom, olvasom, az élet borzalmait, a kritikus véleményeket, a téveszmék szörnyűségeit, és látom ez milyen népszerű. Erre hangolódtak sokan. Mintha csak azért lennénk a világon, hogy a temető felé meneteljünk szó nélkül.

Nehezen vállalok részt a világmegváltásból, ahhoz kevés bennem a katona. Hiszem azonban, hogy a magas rezgésemmel sokat teszek a környezetemért. Nem tudok más lenni, és nem is akarok! Hiszem, hogy nagyon fontos, hogy legyünk, kik a fényt és a meleget hirdetjük és az élet napos oldalát mutatjuk meg.