Nagyon izgalmas kérdés! Az élet addig ad leckét, amíg meg nem tanulom, amit kell. Néha újra és újra el kell követnem a hibáim, hogy egyszer aztán tanuljak belőle. Nem is tudom, merre mutogassak éppen a címben jelzett kérdéssel kapcsolatban? A hagyományokra? A múlt jól bevált gyakorlatára? Észszerűségre? Mindegy. A mutogatás hiábavalóság, értelmetlen. Tanulni az egyén képes. Az egyén, aki egyedi és semmi klisé nem húzható rá, sikeresen még akkor sem, ha már másoknak bevált.

Fiatalon összekerülünk és elkezdjük építeni a közös életünk. Összefonódva és szilárd gazdasági alapokra helyezve. Mert, ugye, így lehet jó masszív alapot teremteni! Nagy házat, nagy földet, nagy zsákot a pénzünknek. Ha nem fonódunk össze eléggé, akkor mindenkinek kisebb zsákocskája lesz.

Koptattam már a tanulópadot eleget. Írhatnám azt is, megettem a kenyerem javát. Vagy keserűbb szólásokkal is élhetnék. De most a felfedezés inkább vidám és nem ironizálni akarok. Nem viccelem el a témát, mert talán bántó is lehet. Pedig nagyon súlyos tanulság van benne. Inkább magamat teszem a kereszttűzbe, hogy ne legyek bántó.

A hagyományos kapcsolatban, házasságban nagyon sok konfliktus okozója a gazdasági függőség. Mindegy, hogy ki kitől függ. Nem vesszük ezt komolyan, és nem nézünk szembe a lidércekkel. Megyünk előre és nyelünk nagyokat. A végén aztán csak szívjuk a fogunk. A szerelem elmúlik és marad a közös. Amihez persze mind ragaszkodunk. Jó is ez! Jó egy határig, de utána már álca és üres, tartalmatlan konc.

Milyen jó is lenne, ha megmaradt volna az érzelem! Ha nem ölte volna meg a sok anyagi küzdelem. Milyen jó is lenne, ha kezelni tudnánk az elhidegülést és nem csak a nagy házunk lenne közös, hanem az ágyunk is! Remélem, a gyerekeink tanulnak ebből és ők már másképpen szervezik az életüket! Valami nagyon nagy változásnak kell történni, mert az érzelmi életünk is nagyon fontos végig. Sőt, egy idő után sokkal sérülékenyebbek vagyunk, és még jelentősebb, hogy szeretnek-e és mi is viszont.

Ezeket a gondolatokat ihlették a saját tapasztalataim. Jelenlegi élethelyzetemben különleges megélni, hogy milyen az érzelem, ha nem társul hozzá semmilyen függés. Milyen más is így szeretni és szeretve lenni! Korlátok és elvárások nélkül, szabadon.