Az elengedés legtöbbször nehéz. Nehéz már maga az elhatározás is, később pedig megtenni nagyon fájó. Sokat kínlódok ezzel a kérdéssel, mert legtöbbször nem jól értelmezem. Tevékeny ember vagyok, hatalmas akarással, hogy jobb legyen. Mindenkinek és utána önmagamnak is. Vannak tehát elképzeléseim, ötleteim, melyeket a nagy cél szolgálatában meg kellene tennem.

 Most ebből egyet elengedtem. Meglepően felszabadító érzés lett ez az elengedés. Megtettem mindent a cél érdekében, beleadtam magamat, a szándékom, a szellemi termékeim, az időm és egyéb kapacitásom. Aztán az egész csak akadozik, nyögdécsel és csikorog. Elengedtem. Hussss!

Hazafelé egy útitárssal beszélgettünk. Semmiségekről, magunkról, közösségekről, lazán és derűsen. Ő leszállt és én mentem tovább. A szemem sarkából láttam meg, hogy nem gyalogol el a zebráig, hanem csak átfut az úttesten a tilosban. Jaj, istenem, követtem a szememmel, el ne üsse valami! Átért, semmi kalamajka, és a járdán futott tovább. Én meg gondolatban megöleltem és megnyugodtam, nem esett baja.

Én is szoktam hasonlókat tenni. Na, nem túl gyakran, elég szabálykövető vagyok, de előfordul. Néha annyira hajt a cél, hogy kockáztatok. A magamét kockáztatom! Hasonló helyzetben, mint amit én láttam az imént, elkaptak a szemtanú ismerőseim és megmosták a fejemet. Kaptam rendesen, hisz bűnöztem, szabályt szegtem, önfejűsködtem, de ők okosabbak nálam és felvilágosítottak a bűneimről.

Az elengedésem legnagyobb tanulsága született ebből az élményből. Hiába erőltetem a szembenézést önmagunkkal, az önvizsgálatot, a személyes fejlődés fontosságát, a befelé fordulást, az most nem piacképes termék. Ki akar önmaga jobbik kiadása lenni? Elég megmondani másoknak, hogy mit tegyenek! Megmondani a tutit, kiokosítani, megleckéztetni. Nem vonzó és nem érdekes a jobbító szándék. Amíg talál magánál hibásabb embert, addig nincs baj!

Elengedtem valamit és megkönnyebbültem. Az nem az én utam, nekem ott nincs dolgom. Tevékeny életemben van elég feladatom a nélkül is. Nem vagyok egy elveszett, találok más célt az elengedett helyett. Kaptam most időt, hogy leüljek a tükör elé és szembenézzek magammal, megint és újra. Ha önmagam jobbik kiadása a cél, akkor ott kell keresgélnem és nem azon elmélkedni, hogy a másik éppen tilosban jár, vagy nem.