Mozgalmas év volt. Tele a fejem a sok változással, új gondolatokkal, eseményekkel, de legjobban önmagam változása foglalkoztat. A változás az nem pikk-pakk jött, hanem pici lépésekkel osont be az életembe. Tettem a változás érdekében, de a folyamat lassú és aprólékos. Ebben az évben azonban sok változás eredménye körvonalazódik.

Úgy éreztem, hogy túlléptem már dolgokon. Aztán rájöttem, hogy nem egészen. Másban, amivel elégedetlenkedtem, megéreztem, hogy tévedés, igen is, helyükön vannak már azok. Olyan ez, mint az állandó méregetés, hogy fogytam, vagy híztam. Amikor meg elfeledkezem kis időre erről, kiderül, hogy mi is a helyzet. Sokat vizsgálgatjuk magunkat, a környezetünket, tesztelünk és utána olvasunk, pedig csak hagyni kellene kicsit megtörténni az életet.

Nehezen írom le, de most jutottam el talán oda, hogy hiszek magamban. Nincsenek kételyeim, hogy megállok a saját lábamon. Nem kell mankó, támasz, semmi külső erő. Ne csodálkozzatok, és ne legyenek előítéleteitek! Abban a korban cseperedtem, amikor még elvárás volt, hogy a nő legyen feleség, ellenkező esetben, nem teljes értékű. Egy olyan szabad szellemnek, mint én vagyok, ez inkább bilincs, mint szárnyalás. Feldolgoztam, helyére kerültek a dolgok. Van önbecsülésem, önértékelésem, szabad akaratom.
A szabadság íze nagyon összetett. A magaméval együtt, ráéreztem a másik szabadságának tiszteletére. Ahogyan a saját szabad szellemem nem árt másnak, úgy a másik emberé sem ellenem van. Talán, kicsit bonyolult a megfogalmazás, pedig nagyon egyszerű ez. Arra vagyunk hangolva, hogy gyermeki, szülői, partnerkapcsolati, munkavállalói és mindenféle viszonyainkban kötelező a megalkuvás. Hatalmas tévedés!

A fülemben van egy barátom kérdése, amikor alkalmazkodom valamiben hozzá: Szolga vagy? Mintha az egymásra hangolódás alá-fölé rendelne. Nehezen viseljük már azt a tényt is, ha mások elfogadják a szabadságunkat. Néha rákérdezek, hogy helyesen gondolom e. Kérdezgetek, mert hihetetlen, hogy nekem szabad szabadon szabadnak lennem, és az nem fáj másoknak.

Szabad akaratom, szabad szellemem íze szorosan összefügg a felelősségvállalással. Nem mutogatok senkire és semerre. Magam vagyok az életem irányítója, minden rajtam áll. Elfogadom azt a törvényszerűséget, hogy mindennek, ami velem történik, én vagyok az okozója. Ezzel együtt, megbocsátottam magamnak a tévutakat, a tökéletlenségeket. Azok is a részeim, azok tettek azzá, ami ma vagyok.

Ebben az esztendőben nagyot léptem. A következőben már építkezhetek erre. Haladhatok szépen tovább, és talán lesznek majd szép meglepetések is, amik rám találnak!