Annyi helyzet és élet-pillanat van, amelybe beleragadhatunk. Kisebb és nagyobb kelepcék, amik először nem is láthatók. Teljesen egészséges és valós szándékkal kezeljük a helyzetünket, oldjuk meg a problémát, mégis kialakulhat belőle egy fogság. A legpozitívabb hozzáállás sem menthet meg mindentől és sok negatív hatás jó ideig észre sem vehető.

A szülő-gyerek kapcsolat például, amikor igen is jól akarom csinálni, mégis nagyon nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Addig billegek ezen a kötélen, hol erre, hol arra kilengve, hogy már csak azt érzem, csupán egy kötelező szolgáltatás lettem. Ebben a kötéltáncban mindenki a legjobb szándékkal vesz részt és csupán él a kínálkozó lehetőségekkel. Vagyis nekem, magamnak kell megtalálnom a számomra is megfelelő egyensúlyt. Idővel sikerült eljutnom idáig, de rögös volt az út.

Aztán a kapcsolati csapdák. Pontosabban a párkeresési fórumok. Egy darabig szórakoztató volt, kellemes üzenetváltások, érdekes ismeretségek születtek. Majd lassan bekúszott ebbe az egészbe egy önmarcangolás, önértékelési zavar, kevés vagyok, vagy sok vagyok, de nem jó, az biztos. Hiába veszem a lapot, hogy ez nem az én világom, és itt semmi jóra nem számíthatok, a szolgáltató körömszakadtáig meg akar tartani. Törlöm magam, majd a törlés törlését is ezerszer megteszem, de jönnek az értesítések. Látom mások esendőségét, sérüléseiket, amelyeket ezen az úton szereztek, súlyos károkat szenvedett élethelyzetüket, csapdába került létüket.  Szerencsés vagyok, hogy komoly kudarcok nélkül megszabadultam ebből!

Vannak egyéb kapcsolatok is, amelyek a barátságot legfeljebb érintik. Mégis marad. Mégsem szakadok ki belőle teljesen valamiért és csak árt nekem. Nem elég nyilvánvaló, soká értem meg a valóságát, addigra pedig már megsebzett. Ha nem akarok bántani másokat, nagyon nehéz mindig korrektnek lenni önmagamhoz is, nem csak a másikhoz.

Élethelyzetek is okozhatnak csapdát és tarthatnak fogságban. Ma már legalább ebben úgy érzem, szabad vagyok. Nem köt gúzsba sem munka, sem otthon, sem helytelen életforma. Valószínűleg ezt jobban tudom érzékelni és hamarabb rálátok a saját törékenységemre, alkalmatlanságomra, jobban ráérzek a testhezálló területekre a munkában.