Távol az otthontól, új környezet, más minden. Mások a megélések is, több a rácsodálkozás. A valóság színei élénkek, erősek, vakítanak. A telefonnal készített fotókon azonban tompák a fények, vizesek a színek, életlenebbek a kontúrok. Más a valóság és más a kép, amit elteszünk magunknak.

Más minden igazából. Mindenkinek más. Különbözőek az érzelmi megélések is. Ki mit hozott magával, azt gyengíti, vagy erősíti a sok és erős inger. Különös nekem ezeket látni és átélni is. Érdekes már önmagában az is, hogy rám milyen hatással vannak a külvilágból érkező érzelmi hullámok.

Egyesek erős pozitív érzelmi hullámra kerülnek. Az öröm és a bizalom erősödik, elkezdenek jobban egymás felé fordulni. Aztán, mások, negatív fázisba kerülnek. Felerősödik a harag, a düh és a bizalmatlanság. Sok pici érzelmi löket érintett meg, amióta itt vagyok, távol az otthonomtól.

Más társadalmi környezetben, mások a kulturális alapok, más az egész. Otthon a háziállatok a gazdihoz tartoznak. Itt talán nem annyira. Tele az utca cicákkal, és néhol kutyákkal. Gondozott, egészséges küllemű állatok, de szabadon járnak, kelnek például az éttermekben is. Honfitársaim ezt nagyon idegenül nézik és előfordul, hogy megütik, megrúgják a szerintük rossz helyen tartózkodó cicát. Senki sem szól ránk, udvariasan félrenéznek az itt élők. Kedves utazó! Amikor otthon vagyunk, hangoztatod, hogy a hozzánk érkező fogadja el a mi szabályainkat! És te? Te, miért nem fogadod el a más ország, más kultúra megszokásait?

Nagyon kicsike falu vendéglátó helyén telepedtünk le. Nagyon ápolt a környezet, vonzó az egész rusztikus valóság, csodás a panoráma. Igazából éhesek nem vagyunk, de a kisgyerek miatt rendelünk, és akkor már mindenki kér valamit. Bennünk van a kétkedés, hogy vajon mit szólnak hozzá a vendéglátók? Semmit. Kiszolgálnak, mint a legpénzesebb vendéget, és minden, amit az asztalunkra tesznek, kiváló, akár egy világváros sztár éttermében.

Ismeretlen honfitársakkal is találkozunk. Nagyon érdekesek a reakciók, oda és vissza is. Tétova és magányos ténfergő a csoportban, szemlátomást keres valaki társat, akivel ejthetne pár szót, nem ül le egyedül. Mégsem invitáljuk az asztalunkhoz, inkább félre nézünk. Feltettem a kérdést, hogy lehetnénk barátságosabbak? De aztán én éreztem magam rosszul, mert inkább félreértelmezték az ötletem.

Szóval, kilépve a komfortzónánkból megváltozik az élet és mi is változunk. Letisztulnak az otthonról hozott érzelmeink és más emberként fogunk hazatérni.