A végtelen megnyugtat.
Nem azért, mert könnyű,
hanem mert benne van a döntés.

A jó lehetősége,
a nem-sima út szépsége,
az, hogy akkor is megyek,
ha izzad a lélek,
és kockázat a szívem verése.

Hiszem,
hogy a szép nem a simaságban lakik,
hanem a göröngyök mögött,
ahol már nem kifogás vagyok,
hanem választás.

Egy
kicsi
jóság
egyre
nagyobbá
nő bennem.

Nem azért, mert a világ jobb lett,
hanem mert én nem állok meg
minden kőnél.

Szeretlek akkor is,
ha nem vagy részem.
Szeretlek a távolságban,
a határban,
a nem-bántás csendjében.

A szeretet nem fogva tart,
hanem elenged.

És amikor a legnagyobb szívfájdalmam
nem rejtem el,
hanem megosztom,
a seb nem eltűnik —
hanem átjárhatóvá válik.

Ott kezd gyógyulni,
ahol már nem egyedül fáj.