J. D. Salinger szavai: Nem tudom milyen apának és férjnek lenni. Csak azt tudom, milyen írónak lenni. És élte a magányba zárkózott életét.

Íróvá válni valami nagyon különleges életérzés. Salinger szavai nagyon megérintettek. Bennem élt az író, nagyon sokáig elbújva. Nem tudom, miért rejtőzködött? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy anyagot gyűjtött. Karaktereket, eseményeket, cselekményeket, mondanivalót szedegetett össze. Gyűjtöttem a szavaim. Azt gondolom. Tudom milyen feleségnek, anyának, dolgozó nőnek, egyáltalán, nőnek lenni. De a végén tudom meg, milyen írónak lenni.

Annyi mindent próbáltam! Szeretem az életet megismerni. Szeretek különböző alakokban megjelenni. Talán hiányzott, hogy ezt is kipróbáljam? Nem tudom. Azt azonban máris tudom, hogy írni öröm. Öröm már az ötlet születése is. Aztán leülni és kopogni a betűket a billentyűzeten, igazán lelki gyakorlat. Az általam késznek tartott mű aztán maga a boldogság. Egy darab belőlem. Mind én vagyok!

Furcsa követnem az életem ívét, ha ide akarok kanyarodni. Kezdtem magányban, aztán kerestem a helyem különböző közösségekben. Majd alaposan kitapasztaltam a női státuszokat. Boldogan írom le, isteni dolog bármelyik! A legfelemelőbb azért az anyaság, meg a nagyszülői lét. Ebből következik a tanítói életem nagyszerűsége, azt hiszem. A gyerek fontos részese az életemnek. A legjobban kiteljesíthető és megélhető nőiség. Persze, ezeket a megjelenési formákat fokozhatnám is! A feleség és anya, háziasszony. Ez már nem a kedvencem, habár a főzésben erősen megmutatkoznak művészi hajlamaim. Nem sütök és főzök, hanem alkotok. Sosem tudom a recepteket hűen követni, mert nekem bele kell tenni magamat is. A titkos összetevőt!

A felsorolás még hosszan bővíthető. A barátnőséget a kislánytól a mai napig megélem. Nem vagyok, az a sülve-főve együtt vagyunk, de nagyon szép kapcsolatokat éltem és élek meg. Sőt! Nem tudom ez mennyire gyakori, de nagyon fontosak a férfi barátaim is. Érdekes, hogy teljesen másképp beszélgetünk a férfi barátokkal, mint a barátnőimmel. Fontos és különleges mindkettő.

Az írót messze megelőzte bennem az üzletasszony is. Nagyon jó erőpróba és megmérettetés üzleteket vezetni, lebonyolítani. Sok benne a sikerélmény. Jó edzése az agynak és az önértékelésnek a létrehozásuk és a vezetésük. Szerettem.

Nem tudom, milyen mélyre menjek a szerepeim részletezésében! Talán már ennyi is sokat elmond rólam. Mert a végén ott az író! Itt visszakanyarodok a magányhoz. Nem a magányossághoz, mert az nem vagyok! Hanem a magányosan végzett munkára és örömforrásra gondolok. Nem tudok úgy írni, írói tevékenységet folytatni, hogy bárki a közelemben van. Legfeljebb lefirkantok jegyzeteket, de komolyan dolgozni csak egyedül tudok.

Ebben a szerepemben aztán újra megérkeztem a kezdetekhez! Ahogy kezdődött az életem, egyedül, úgy fordulok vissza most magamhoz és kattogom a fehér lapnak a színes életem sok-sok fekete betűjét. Látjátok, ennyit gyűjtöttem! Látjátok, mennyi minden van egy emberöltőben? Olvassátok!