Már reggel úgy ébredtem, hogy a gondolataim között jelen volt a teremtés. Nem feledkeztem meg erről egész nap, mégis feltörtek nem kívánatos érzések is. Az élet halad a maga útján és történik, aminek történnie kell. Így volt ez ezen a napon is, mintha a nagy Univerzum semmit sem tudna az események jelentőségéről. Vagy talán, éppen hogy kezébe vette az érzéseim?

Amikor elkezdődött az eszmélésem, a magamhoz-térés és változás, abban a közösségben töltöttem egy jelentős órát, akikkel a teremtő nap estéjét. Olyan évfordulós érzésem lett ettől. Feljöttek érzések, emlékek, hangulatok. Hat év történései és átváltozásai.

Ami a legjobban megnyugtatott, hogy ma már milyen könnyen és lazán, kötetlenül veszem az eseményeket. Képes lettem engedni a folyását szabadon az életnek. Nincsenek görcsök, kevés indulat, sok elfogadás. Nem akarok már uralkodni az életemen. Ha nem kapaszkodok mindenbe tíz körömmel, sokkal valóságosabb minden. Történik, aminek történnie kell! Úgy, hogy nem hagy a másikkal szemben rossz érzéseket bennem, amikor kellemetlenebb. Sőt, magamra sem haragszom, mint régen minden buktatónál.

A hangfürdő alatt kevésbé voltam bezárva magamba, de tudtam érezni az átható rezgést. Az egész esemény most magán hordozta az évfordulós érzést, annak ellenére, hogy valójában nem pont az a nap. De én átléptem az első találkozás óta sok-sok küszöbön, mára pedig teljesen más szemmel nézem a világot. Más szívvel érzek és más tudattal élem az életem.

A nagy és erős hangok most is jó érzést keltettek bennem. Feljöttek az utóbbi napok élményei és érzései. Az esőbot az egyik kedvencem! Jó elázni a hangjában. A végén a csengettyűben fürdőzés felért egy tisztító tisztálkodással.

A közösségben erős érzelmek jöttek fel. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül az emelkedett hangulatban. Egy terembe zárva is milyen sokat segít az összehangolódás, mennyire felerősödnek a hatások! Vajon milyen lenne, ha földrésznyi, bolygónyi ember tudna együtt-rezegni, felemelkedni és jobb világot érezni?