Hóesést álmodok, orrfagyasztó hideget,
mikor harsog a levegő, meg befagyott vizeket
kályha mellett melegedő cicákat
és beengedem a szobába a kutyámat
mennyből a csillagok ragyogva néznek
nem látok mást kinn, csak hófehéret
ember embernek nem farkasa
forralt borral koccintó cimbora
szemünk fényével is melegítjük egymást
derűs félhomályban éled a barátság
szemem, ha kinyitom, meghal a nyugalom
nem fehér a táj, dühöng a médiatrágárság
harc van és gúnyos imák, ezekben halott a barátság
vágyom a hóra, szép fehér takaróra
hulljon már a szemétre, mossa tisztára végre
legyen esélye mindenkinek békés, boldog évre!