Szeretném, ha lenne, értéke a szónak,
nem annyi, mint semmin ringatózó csónak,
hinni tudnék benned, ismerném a lelked,
végül hitelét nyerje kettőnk szerelme.
Szeretném, ha lenne még bőven időm,
együtt legyünk mind, míg minden gyermek felnő,
kerekedjen éltük, alakuljon sorsuk,
ne falja fel őket a rengeteg gondjuk.
Szeretnék a tengerben lábat mosni,
tengeri csillagot két kezembe fogni,
hajnalban heverni csendben a homokon,
amikor nem kell gyötrődni a bajokon.
Jó lenne fonni újra szép hosszú hajam,
copfom nem tépkedi meg senki haragja,
kacagni magamon, mert jó az élet,
hinni abban, hogy most már mindig így élek.
Szeretném látni őket, kik nekem voltak,
hallani most, értem szóló kacajukat,
ölelő karjukat, amikor megérkezem,
ahogyan szeretettel fogják a kezem.
Szeretném látni azt a valós világot,
amelyben teljesülnek a legnagyobb álmok,
hosszabb ideig tart, ami lehetetlen,
tehetek bármi jót a legjobb kedvemben.
Szeretném megérni a jóság győzelmét,
a csúfság és gonoszság utolsó vesztét,
idejét annak, számít, kik várnak otthon,
és ennyi elég legyen minden holtponton.
Szeretném úgy hajtani álomra fejem,
együtt ébredek holnap reggel teveled,
tudunk lenni egymással őszinte szóval,
megküzdünk együtt az örökké valóval.