Érdekes helyzeteket produkál az élet. Bármerre megyek, szakaszosan belefutok gátakba. Teljesen normális, így kell lennie, de azért mindig meglep. Mert, ugye nem számítok rá. Ha tudtam volna, hogy arra járhatatlan az út, másfelé mentem volna. Ezek az akadályok, irányjelzők, nagyon fontosak. Hajóm az élet tengerén ezekkel a navigációkkal igazodik el.

Fontos, hogy jól értelmezzem a jeleket. Ha elveszítem a lényeget, akkor letérek a saját utamról. Nem könnyű ez az egész! Nem csak azért, mert okosan, józanésszel kell fogadnom a dolgokat, hanem azért is, mert ezek között a szabadságom sem veszíthetem el.
Minden ember a maga nézőpontjából látja és értelmezi az életet, az igazságokat, a tendenciákat, a törvényszerűségeket. A jó szándék rettentően szubjektív. Jót akar nekem, teszi, amit szerinte tennie kell, közben én mellékszereplő leszek a saját életemben, mert az a helyes és jó, az a segítőmnek jó, nem nekem. Az ő gondolata, nem az enyém. Az ő szabálya, nem az enyém.
Értitek biztosan, mire gondolok! Természetesen, vannak törvények és szabályok, melyeket egyformán mindenkinek követni kell! A mai világban azonban, nagyon túlszabályozott az élet. Mintha létezne egy gondolatőrség is, mindenre van szakember, aki majd eldönti, hogy jó vagy, vagy kevésbé, értékes vagy, vagy csak balfácán.
Túldimenzionálom? Nem hiszem! Minden nap találkozom helyzetekkel, amikor megítélnek valamit, gyakran szellemi terméket, a legszubjektívebb szemmel, és belegázolnak a gondolati szabadságba. Ki az, aki hiteles és időtálló véleményével dönteni képes? Hiszem, hogy senki! Az idő, a többi ember, a történelem, majd eldöntik, minek volt helye és értelme, mi volt előremutató, és mi nem. Tudjuk jól, a történelem során számtalan dolog és címzetes fő volt, akit a maga korában pajzsra emeltek, mégsem bírta ki az idő szavát. Mint ahogyan, ennek az ellenkezője is előfordul. Nyomorgó és elnyomott alkotások sok év elmúltával kaptak elismerést.

Elkezdett zavarni a szabadságomban sértő ráhatás. Amikor már a gondolatokat is csak bizonyos szabályok szerint engedhetjük a fejünkből kipattanni, nagyobb rabságot élünk át, mintha rácsok között lennénk. Túl sokan szabályozták az életem, túl sok éven át. Túléltem, hogyan zuhantak le a maguk emelte piedesztálról. A szabadságom mindennél többet ér! Nem tudom elfogadni az agyamban kutakodó meósokat.