A reggel a kedvenc napszakom. Amikor frissen ébredek, lelkesítenek az elkövetkező nap lehetőségei, figyelem a felkelő Napot és megérzem a jó kávé illatát. Nem mindig kávézom újabban, egészségtudatos vagyok, de akkor is az orromban a jellegzetes illat. Kávéillatos a reggel ma is.
Különösen vidáman ébredtem, kis iskolás unokám talpraesett életvezetése irányította az éjjeli álmom. Büszkén és hálásan ébredtem. Ügyes és talpraesett kislány! Mind azok, de most neki örvendezek. Mondhatom, az én vérem, tehát nem ijed meg az élettől? Szeretem hinni, hogy a talpraesettsége tőlem is van.

A vidám és boldog történések mellett vannak egyebek is. A rezilienciám mindkettőt kezeli. Egyik felé teljesen nyitott szívvel vagyok, a másik felé bezárok. Megyek a magam útján, adom magam, csak egy a fontos – másokat ne bántsak. A többi a magánügyem. Kell a bezárás ugyan úgy, mint nyitottnak lenni.
Talán elbizakodottság élni a saját életünk? Ki tudja? A magamét élem. Hátralévő életemben legalább próbáljam ki, ki vagyok én, milyen a magam útján járni! Nem most kezdtem koptatni ezeket a járólapokat, mégis meglepnek a különböző reakciók, hogy mikor mire reagál a külvilág. Néha elcsodálkozom, hogy mennyire erős a mások figyelésére szánt energia, milyen kemény a kritikai érzék mások felé, mekkora belső feszültségek léteznek emberekben!
Nem tudom mindig megmagyarázni magamnak, hogy mitől van ez. Végletesen szubjektív az a gondolatom, hogy nem kapott még az élettől elég pofont? Szuper gyerekkora volt, mindent a feneke alá tettek, sikert sikerre halmozott, sohasem élt meg igazi veszteséget, olyan igazán övön alulit? Elkényeztetett életek állhatnak az éles nyelvek mögött? Nem tudom. Talán, tudni sem akarom. Nem kívánok senkinek igazi veszteségeket és sebeket!
Mindenki a maga örömeit és a saját veszteségeit éli a legnagyobbnak. Ez így természetes. Nem tudunk örülni, vagy fájni mások helyett, a magunké meg oszthatatlan igazából. Mindkettőt önmagunkkal kell leküzdeni.

Hálás és boldog reggelem titka a kávé mellett, hogy nem izgatom magam más életek miatt. Sokan élnek másképpen, mint én, nem dolgom véleményt alkotni erről. Akik a körömön belül élnek, azokat pedig úgy szeretem, ahogyan vannak, a maguk tökéletlenségében!
Kivéve, az unokám, aki tökéletes, mint a többi is, és hasít az iskolában, nem ijed meg semmitől, veszi az elébe érkező akadályokat töretlen mosollyal a csodaszép kék szemében!

Szép napot mindenkinek!