Eseményes napok, sok fajsúlyos döntés, mindenféle történés. Régimódi történet. Valamikor sok évtizeddel ezelőtt már elkezdődött és máig tekereg a fonala. Egy irodalmi és színházi élmény mondata indított el a megértés útján. Vannak dolgok, melyek emberöltőkön keresztül mérgeznek, néha talán nem annyira hosszan, de ártanak és burjánzanak sok ember életében. Aztán, egyszer volt, hol nem volt, valaki megfizeti az árát. Na, nem úgy, hogy kérik rajta, tőle, hanem emberségből. Egyszer csak valaki felveszi a fonalat, és fizet. Mert ő úgy érzi, látja, hogy fizetni kell. Felvállalja azt, amit az elődei hanyagul hagytak. Megérzi a vállán a súlyt, és dönt! Úgy dönt, hogy akkor most leteszi az asztalra, amit kell, és nem hagyja örökül az adósságot.

Nem tudom, mitől van ez. Nem tudom, miért pont annak a személynek jutott a feladat? Talán, mert elég rátermett? Talán, csak már nem bír tovább görögni az egész? Talán, kell néha egy áldozat? Az áldozat kifejezéssel, nem értek egyet, mert ha méltónak találtatott egy kivételes lépés megtételére, akkor inkább megmentő, mint áldozat. Ha van ereje megtenni, amit másnak nincs, akkor nem az biztosan.
Nem tudom, honnan az erő, az a belső energia, elszántság. Nem tudom, hogy ezt a születéskor kapjuk, vagy megszerezzük az úton? Nem tudom. De viselem és viszem. Teszem a dolgom, és tanulok belőle.
Sokszor leírtam már, melyek azok a dolgok, tulajdonságok, melyeket örökül szeretnék hagyni. Lelki és családi átkokat semmiképpen! Valamikor meg kell szakítani. Ha az élet engem választott, akkor ez kitüntetés és teszem. Egy bizonyos, sok év múlva, ha emlegetnek, akkor mindenki mosolyogni fog! Az utódaim, nem a terheim emlegetik, hanem azt, hogy a mi mamink vidám, derűs és nagyon bátor nő volt!

Hiszek

Hiszek egy emberben,

mindent tudó énemben, testem és lelkem hatalmában,

létem szentségében, teremtett valójában, az én erőmben,

ami fogantatott testemben, és született az elmémben,

szenvedett világra jötte percében,

nem szerették, nem óvták, elveszett,

poklot járt, aztán feleszmélt bukott angyalok közül,

mélységeket járt, majd magára lelt és felemelkedett.

Emberi sorsában, járja a saját útját,

onnan nem ítélkezik, és nem bélyegez,

hiszek a lelkemben,

hiszem tettem és valóságom,

döntésem szabadságát, saját tévedéseim jogát,

öntudatom és önbecsülésem  valóságát.

Ámen