A fekete mágia napja. A szerencsétlenségek hírnöke. A babonák sötét napja. Biztos ez? Kőbe van vésve, hogy ezen a napon meg fogunk botlani?
Ugyan, dehogy! Ez a nap épp az ellenkezője a sötét jóslatoknak! Jelezhet egy szép találkozást, boldog meglepetést, meglepő változást, vidám rácsodálkozást.

A reggeli rutinomban a hála fontos, számba veszem életem jó dolgait, melyekért hálás vagyok. Sok ilyen van! E közben felmerült bennem a szabadság témája. Nagyon érdekesen viselem ezt! Nagyon rugalmas és elfogadó vagyok mások szabadságát illetően. Kedvelem a szabad lelkeket, az önálló személyiségeket, a bátran élőket. A hozzám legközelebb állók szabadságát is tiszteletben tudom tartani, minden nehéz gondolat nélkül. Hálás vagyok ezért a ritka tulajdonságomért!
Fura a viszonyom viszont a magaméval kapcsolatban. Néha meglep, hogy mennyire önmagam fogságában vagyok. Nem igazán tudom azonosítani, hogy amiket másokban elfogadok, tisztelek, önmagamban miért nem?
Szerencsés vagyok, hogy a szűk környezetem elfogadó, nem kritizáljuk egymást, nem akar senki senkit megváltoztatni. Szabadon kezeljük egymás szabadságát, hagyunk életteret egymásnak, a másiknak. De ha a tükörbe nézek, látom, én nem vagyok szabad. Állandó kontrollal tartom magam rövid pórázon. Miért teszem? Nem tudom. Ezen még dolgoznom kell.
Érdekes, hogy sokkal könnyebb a külvilágra hatni, megértőnek lenni kifelé, empátiát gyakorolni, szeretni, támogatni és segíteni, mint befelé. Önmagunk megértése és elfogadása sokkal nehezebb, mint bármi más. Gyakran gondolom, hogy túl vagyok már a személyiségfejlődésem nehezén, de még mindig nem vagyok szabad. A magam rabságában sínylődök.

Gondolkozzatok el ezen a szép őszi péntek 13-án, ti hogy álltok ezzel? Ki várja el tőletek, hogy olyanok legyetek, amilyenek? A párotok? Vagy éppen ti magatok? Ki fogja a póráz végét? Ő, vagy te?
Nem az egészséges önkontrollra gondolok, hanem arra, szabadnak érzed e magad igazán?