A nagyanyám brossa! Szép darab, kivételes örökség, annak ellenére, hogy nem túl értékes. Kedvelem, mert a mamámé volt. Azon kevesek egyike, amit lehetőségen volt megőrizni a családom múltjából. Ma elkezdtem számolgatni, hogy talán hány éves lehet, és arra jutottam, hogy közel száz. Patinája és értéke van ennek az időutazó darabnak!

            Ez a bross átutazott sok évtizedet, sőt évszázadot és évezredet is ugrott. Ezek az évek pedig nagyon ikonikus változásokat jelentenek! Háborút és forradalmat élt át. Eljutott a semmitől a digitális robbanásig, a lovas kocsitól az elektromos autóig, a zsinórírással cirkalmazott levéltől az ímélekig, a személyes találkozástól a videó csetig.

            A magam életében én is hatalmas lépteket éltem át. A történelem forradalmi változásaival együtt, óriási technikai fejlődésen estem át. Érzem a testemben mindezek rugalmasságát! Muszáj volt megőrizni nyitottságot, befogadást, megértést és nagyon sok empátiát. A túlélés ösztöne ezt várta el tőlem. A kortársaim ugyan így szocializálódtak. Néha felmerül az a gondolat bennem, miből is van az agyunk, hogy más korosztályoktól eltérően, ennyi alkalmazkodásra vagyunk képesek?

            A jelen érdekessége, hogy csupa manipuláció, elterelés, mellébeszélés, és végtelenül álságos. A digitális világban lehetetlen az őszinteség és nyíltság? Hihetetlen, hogy a papírra írt levelekben emberibbek és empatikusabbak voltunk, mint ma a mobiltelefonok azonnaliságában! A párhuzamos életek valóságát éljük? Tovább lépek a személyes kapcsolatokon! A média és a reklámok úgy kommunikálnak velünk, mintha agyalágyultak lennénk. Érzékszerveink egészen mást tapasztalnak a valóságról, mint amiről meg akarnak győzni bennünket. Nem gyerekes ez?

            Csevegés közben értek meglepő felfedezések. A partnerem a beszélgetésben a csodálkozását fejezte ki: honnan tudom? Én pedig rajta ámuldoztam. Vannak evidens tapasztalatok, amikhez nem kell jós tehetség. Az valami, aminek látszik, pontosan az, nem kérdőjelezem meg, nem vonom kétségbe és elfogadom. Az élet és az ember ugyan úgy működik, bármilyen technika övezi a környezetét. Ő bevesz minden hülyeséget, amit mondanak neki? Nincs magához való esze?

            Szóval, a patina azt is jelenti, van még olyan korosztály, amely mindenféle sorvezető nélkül, nem csak néz, hanem lát is. Érti és éli a világot, nem csak cselezget benne, mint focista a fűtött műfüvön.