Nyári szünet, kötelező olvasmányok ideje. A gyerek rendesen olvas, kész az olvasónapló, és ma jöhetett a jutalom: a film. Déli pihenőben leültünk, megnéztük A Pál utcai fiúk-at. Ahogy peregtek a képek, valami különös történt: felnőttként másképp láttam mindent, mint gyerekkoromban. A mai mindennapok szűrték át a történetet, és az egyszerű gyerekkaland helyett egy tükröt láttam. Egy tükröt, amely a jelenünkre néz.

            Hol vannak ma azok az erkölcsi tételek, amelyek Nemecsekben testesültek meg? Hová lett a tartás, a tisztaság, az egyszerű, egészséges emberség? A mai világban a nemecsekek nem tiszteletet kapnak, hanem eltapossák őket. Közben harsányan ünneplik a gerébeket. Azokat, akik megtalálják a módját, hogy eladják a többieket, és még ők mondják meg, mi az igazság. Ha valaki szavahihető, egyenes gerincű, az könnyen nevetség tárgya lesz. Hiszen a hangos, agresszív, érdekkövető világban nincs divatja a tisztességnek.

            Nemecsek a legkisebb, a legvédtelenebb volt, és mégis ő mutatta meg, mi az igazi hűség és lojalitás. Ő volt a közösség lelkiismerete, aki élete árán is megvédte azt, ami közös. Nem rang, nem erő, nem születési előny tette naggyá, hanem az, hogy hitt az értékekben. Ő testesítette meg mindazt, amitől az ember, ember marad: bátorságot, tisztességet, önfeláldozást.

Mi maradt ezekből ma? Szétfoszlottak, mint üres szólamok a szélben. Az emberi tartás lassan luxus, miközben pénzért vagy hatalomért bármi eladható. A közösségi hűség helyét átvette a hangos önérdek. Az egyenes gerinc ritka, mert aki kitart az elvei mellett, könnyen elszigetelődik. A világ tele van gerébekkel, akik jól boldogulnak, és közben kinevetik a csendes, tisztességeseket.

Molnár Ferenc regénye száz év múltán is időszerű figyelmeztetés. Tartás és tisztesség nélkül minden közösség lealjasul. Egy társadalom attól marad emberi, ha képes becsülni a csendes hősöket, és nem csak a hangos ügyeskedőknek tapsol. Az igazi hősök ma is köztünk élnek. Halkabbak, szerényebbek, de az ő vállukon nyugszik a világ maradéka. A kérdés csak az, hogy felismerjük-e őket, és van-e még bátorságunk Nemecsekké válni egy olyan korban, amikor a gerébek hangja harsog minden felületen.