Ne tedd! Jó lett volna, ha hamarabb tudtam volna ezt, hogy nem kell, nincs rá okom! Az a „ha” azt is jelenti, felesleges ez a mondat, meg kellett rá érnem, hogy a magam tapasztalata vezessen a megértéshez. Semmit sem lehet kívülről megérteni, belül kell a felfedezésnek megszületni, hogy el is tudjam fogadni a tanítást.

Amíg féltem az élettől, eltaszítottam magamtól az embereket. Főleg, akiket szerettem. Féltem közel engedni őket, nehogy fájdalom legyen a vége. Különben is, ha közel jön, megismer, és akkor úgy is utálni fog. Most maradt valami nagyon fontos! Nem tudom megmondani neki, hogy sok évvel ezelőtt nem mondtam igazat. Időközben meghalt, és elveszítettem a lehetőségét egy tisztázó beszélgetésnek. Ma már nem félek élni!

Nemet mondtam sokszor, amikor nem is azt gondoltam. Valami olyat gondoltam magamban, hogy minél hamarabb mondom, annál kevésbé fáj. Most már nem is tudom, milyen szép dolgokat hagytam az út szélén! De, ma már nem félek élni!

Azt gondoltam nem vagyok szerethető. Az lehetetlen, hisz már babaként sem voltam az. Úgysem lehetséges, akkor jobb nem is gondolni rá. Pedig, a legönemésztőbb ésszel választani, és nem hallgatni a szívemre! A szívem sokkal okosabb a fejemnél. Ösztönösen megérzi a mások igazát. De, ma már nem félek élni!

Mindig találtam kifogást, hogy mi/ki miért nem jó. Nem azért nem teszem, mert gyáva vagyok, hanem azért, mert az a látszat csupán, és valójában az nem is jó. Ugye, milyen körmönfont gondolat? Nagyon az, és nagyon hamis, önsorsrontó. De, ma már nem félek élni!

A legdurvább, ahogyan lenéztem magam. Akit nem szeret senki, még a felmenői sem, az milyen kripli is lehet! Értéktelen, selejt, főleg, ha mondják is neki, képes és elhiszi! Nagyon sok időbe telt megismerni magamat! Hálás vagyok, hogy azért sikerült. De, ma már nem félek élni!

Bezártam a szívem. Se ki, se be. Az a biztonságos nekem. Gondoltam én. Milyen isteni pedig szeretni és szeretve lenni! Még akkor is, ha az nem időtálló. Minden kis szeretetet megőrzök ma már a szívemben, hisz ők melegítenek a hideg valóságban. Ők biztosítják a nagy tüzemet. De, ma már nem félek élni!

Valaki más bőrébe bújni, hittem sebezhetetlenné tesz. Ezzel megtagadtam önmagam, nem tudtam. Elveszítettem ezzel a női lényem lényegét, az esendő, gyenge nőt. Kemény páncél mögött bujkálva pedig nem lehet élni, csak vegetálni. Mint a randioldalak sztárjai, akik mindenféle helyeken ott vannak, csak éppen nem a valóság az, ami ott történik. Ma már meg merem mutatni magam, nyíltan és őszintén, a valóságomban, retusálás nélkül. Mert már nem félek élni!

Számos forgatókönyvet tartottam kéznél, hogy ha ez lesz, akkor.. Vagy, ha az lesz, akkor… Meg, tétova semmi lépések között tántorogtam. Nem teszem többé. Vállalom az utam! Ha göröngyös, akkor is. A tévedéshez is jogom van. Szabad elbukni és elesni, az is az enyém. Sokkal szebb így az élet! A maga emberi, esendő valójában, a mindenféle örömökkel és könnyekkel együtt lesz igazi történet.

Ma már nem félek élni! Ne félj te sem! Adj magadnak lehetőséget, megélni a magad szenzációs életét!