Egész életünkben nagy dolgokról álmodozunk és várjuk őket rendületlenül. A nagy változást, a gyökeres fordulatot, a pénzesőt és a karrier-csúcsot. Közben elmegyünk olyan kis dolgok mellett, amelyek az igazi nagy dolgok. Élettapasztalat, türelmetlenség, nagyravágyás, nem tudom, mi okozza, de sokáig meg sem látjuk a zűrzavarban az igazán fontos dolgokat.
Amikor pedig megkaptuk az élettapasztalatot, hirtelen rácsodálkozunk a valóságra. Néha önmagam sem értem, mit is láttam eddig? Sok van, mi nincs és nem is hiányzik. Pedig valamikor tíz körömmel kapaszkodtam belé. Most meg vígan élek nélküle! Mások meg milyen jó, hogy vannak és melengetik a szívem, pedig olyan kicsiségek!
Még ennél is érdekesebb, hogy milyen apróságok lettek nekem nagy dolgok! Szerencsére, már talán kezelni is tudom ezeket. Nem birtokolni akarok, nem megkaparintani és bezsebelni, hanem érezni és értékelni. A tárgyiasult világom leegyszerűsödött, jelentéktelen lett. Látom, hogy a múlandóságban semmi szerepük és értékük nincs. Fontosabbak az élmények és érzések! Ez sem könnyű dolog, a jól szeretni! Nagyon nehéz, amikor már tudom, hogy melyik út merre visz, mikor már a bántás és az adok-kapok nem érdekel.
A nagy dolgok igazából nagyon kicsik. Aprók. Ha nekem éppen nincsenek meg, hát attól válnak naggyá. Gondolom ezt akkor, amikor bírom már a nagy dolgokat, vagyis azokat, melyek a többiek számára jelentik a nagyot. Megvannak, birtoklás rendben. Csak picikékben van egy kis űr, üresség, talán, hiány.
Éppen egy kicsi fordulóhoz értem és belül magamban átértékelem az egészet. Mert lépni kell! Haladni kell tovább. Nélküle! Nélküle? Nem, most éreztem meg, hogy vannak, amiket el kell engedni, de attól még velem maradnak tovább. Ami már egyszer nekem volt, az enyém marad végig, csak megértéssel és bizalommal kell tovább lépnem! Nincs cirkusz és fájdalom, ami lerombolná azt, amit mindketten megkaptunk.
Nagy dolog, megérteni magunkat, mert ha elértünk idáig, akkor képesek lettünk megérteni másokat is. A következő lépés pedig nem fájdalom, hanem derű és szeretet!