Néha meg kell a szívnek szakadni egy kicsit, hogy pont kerüljön egy szakasz végére. Van, amikor könnyű a lezárás, és van amikor sokáig tart és alig-alig jön össze. Úgy éreztem, már túl vagyok rajta. Azt gondoltam, már teljesen elhagytam a régit és élek az újban. De történt egy apróság, és rájöttem, tévedtem.

Ma megnéztem valamit, és kicsit belehaltam. Szembe néztem valami nagyon ismerőssel, és közben valami teljesen mással. Mint a tudathasadás. Ez az! Jé, ez az én életem! Jaj, mi ez az ismeretlen? Hol is vagyok én?

Állatbarát szakaszaim nagyon erősek. Maga a kötődés is erős, és a sok emlék felejthetetlen. Morzsi Sopronban született. Kiskamasz volt, amikor hozzám került. Amikor kivettük a kocsiból, rátámadtak a macskáim, ezért ölben volt néhány napig. Meg kellett melegednie, hogy kutya-önérzetét visszanyerje és elfogadja a főfő kandúr. Elfogadta. Vörösek voltak mindketten.

Az ölben tartás sokáig megmaradt. Emlékszem, Imre bácsi csodálkozó tekintetére, amikor vendégségben én esténként úgy dajkáltam a kutyám, mint egy babát. Várta és tűrte. A karomban ringatva aludt el.
A család számára ő lett a lelki menedék. Akinek bármi baja lett, számíthatott rá. Hosszú tacskó testével kissé féloldalason ült és úgy támaszkodott az éppen szomorkodó családtaghoz. Teljes testbeszédével biztosított mindenkit a megértéséről, együtt érzéséről és a teljes odaadásáról.

Később kapott egy feleséget, mert azt tanácsolta valaki, kell a kistermetű kutyának társ, hogy ne unatkozzon. Szofy, a vadas-fekete szuka nagyon jó társ lett. Szerették és eltűrték egymást. Valóban szépen elvoltak együtt. Szofy szívbetegségtől szenvedett és korán elment. Egy gyönyörű vasárnapon sétálni indultunk hármasban és félúton Szofy egyszer csak eldőlt. Amikor a karomban hazavittem, még élt, de utána rövidesen a boldog vadászmezőkre távozott.
Morzsi nagyon szenvedett ettől. Felkereste naponta a társa kedvenc helyeit. Elfoglalta Szofy délutáni nézelődő pozícióját. Ugyan ott és ugyan úgy üldögélt és tekintgetett. Élete utolsó óráiban is ezt tette. Nagyon gyenge volt már, de elfoglalta a helyet a megfelelő pozícióban.

Este aztán a kosarában találtam élettelenül. A társa mellé temettem és egy kis fenyőt ültettem oda.
Ma megnéztem a fenyőt. Nagyon megnőtt már. Elköszöntem tőle, és mindentől, ami oda kötött. Elmúlt, vége lett, múlttá változott. Új fejezet van. Új történet. A jelen, melyben már alig van jelen a múlt.