Forog a kerék, perceg az idő,
a kislányok lelke, a lánylelkek,
pörögnek pöttyös pántos pántlikák,
felverik az élet porát

Forog és perceg, újra és újra,
kis lábak lépte, mosolyuk fénye,
születik és ragyog a létükre,
teszik maguk dolgát szépre

Nőnek hajadonná, válnak nővé,
asszonnyá, és testük viszi tovább
minden dolgát, fonja folyton folyvást
hordozzák a létük súlyát

Perceg az idő, kopnak a fények,
mosolyok vesznek, véreznek végleg,
karok ölelése fárad részeg
éjek, koptatják a kérget

Pereg a homok, a konok homlok
őrzi az időt, karcolja bőrét,
lánylelke megóvja lénye fényét,
tartja erősen gerincét

Kopott bőre és fáradó szíve
viszi is tovább, cipeli magán
a lógó férfi és gyermek súlyát,
ő megtartja örök múltját

Csoszogó idő örök órában,
lányok régen megfakult formában,
teszik, mit kell, kíván tőlük a sors,
cipelnek mindent sorjában

Rohan azután útján a világ,
lánylelkek újra hoznak világra
kicsinyke, szép gyermeki lányokat
vinni tovább a sorsokat

Örök forgásban marad, nyomában,
magára felöltött mosolyában,
örökösen ölelő karjában,
a nem múló ragyogásban