Modern gondolkodásúnak gondolom magam. Ez nagyon relatív! Gondolom magamról, aztán mégis, gyakran az unokámat kérem meg egy új kütyü bemutatására. Sokat használok eszközöket és netet a blog és az írás miatt. Tudok különbséget tenni valós élet és online világ között! Nem szippantott be teljesen a kibertér.
Meglepődtem tegnap azon, sokan nem így vannak. Szinte az egész valóságuk virtuális. Nem érzik a különbséget! Megrémített. Kislány unokáim szülői tiltás miatt nem használnak ilyen eszközöket. Persze, nézünk mesét számítógépen, de az a határ. Eleinte buzgólkodtam, hogy tanítom őket használni a netet, de tiszteletben tartom a családi akaratot. A gyerekek szülei mindketten a munkájuk miatt, nagyon sok órát töltenek naponta gép előtt. Pontosan tudják, miért döntöttek így. Bölcs döntés.
Tegnap ért egy tapasztalás, megértettem a lényeget. Saját életemben egyensúly van. Család, barátok, ismerősök, a kommunikáció gyorsasága, az internet üzleti jelentősége. Ez az egyik oldal. Másik meg a magánéletem, a valóság, a szabad világ. Nem keverem össze, érzékelem a különbséget.
Vannak, akik számára elmosódott a határ a kettő között. Nem lázadó kamaszokra gondolok, hanem meglett korú felnőttekre! Ledöbbentem! Ezek az emberi kapcsolatai? Rémisztő. Ő nem dolgozik és játszik ezzel, hanem benne él! Ez a teljes élete. Félelmetes! Próbáltam beleavatkozni, de hiába. Tudom, senki életébe nem szabad, nem is lehet, lehetetlen. Meg akartam menteni! Nem tudom.
Hús-vér valóságunk, hús-vér viszonzásra szomjazik. Ha nem kapja meg, megbetegszik. Először a lélek, majd a fizikai test is. Nem gépek vagyunk. Az érintés és a hallott hangok valósága, a személyes kontaktus, nem helyettesíthető semmivel. Amíg tudatában vagyunk ennek, eszközöket használunk a magunk boldogulására. Amint átveszik ezek a kütyük a hatalmat felettünk, elvesztünk.
Elszomorított a másik ember sivár élete. Nem tehetek érte semmit, az ő döntése, de tanulhatok belőle. Ma biztosan sokat fogok mosolyogni, megölelni másokat, csevegni. A bolt előtt áruló néni mindig kedvesen köszön, ma megállok beszélgetni vele. Felköszöntöm a szomszédom a neve napján, a kedves szó nem kerül semmibe. Felülök a biciklimre és tekerek egy nagyot a valóságban, a friss levegőn, a szabadságban!