Sokat olvastam erről, és ki is próbáltam: a boldogság és az előre lépés a komfortzónán kívül van. Pontosabban, csak akkor éred el a célt, ha időnként kilépsz onnan. Komolyan. A nagy fordulók mindig akkor következtek be, amikor képessé váltam kilépni, kitekinteni, kinézni onnan. Megtapasztaltam ennek a tanácsnak a hasznosságát és bölcsességét. A régiben dagonyázva nem lehet gyökeres változást elérni.

Ma kiléptem. Csak egy egészen picurkát, de kiléptem. Kerekezni szabad, és mozogni fontos, a lábam miatt, az erőnlét miatt, és úgy globálisan is. Szóval tekertem a komfortzónán kívül, haladtam valaki után. Viccelődtünk, nevettünk, tréfálkoztunk. A kereszteződéshez közeledve láttam, más nem úgy jut át itt, mint én. Mikor egyedül tekerek, itt áttolom a gépem a zebrán, majd a másikon is, utána ülök vissza a nyeregbe és indulok tovább. Most haladtunk egyenesen tovább. Pontosabban, kicsit tétováztam, de szégyelltem a magam bejárt útját, és hirtelen határozottsággal, az egyenes utat választottam és keményen megnyomtam a pedált. Huhhhh! Kemény helyzet volt! Jobbról szinte karnyújtásnyira éppen érkezett egy személyautó. Az egyetlen menekülő útvonal, úgy látszott, ebben a helyzetben a balra kanyarodás, teljes körrel vissza a másik kerékpár mögé. Nagy szerencsém, hogy három irányból semmi nem közeledett. Semmin sem múlott, hogy nem gázoltak halálra. A véletlenen és talán, a reflexemen, a bevált életstratégiámon múlott az életem, hogy elkanyarodok a vész elől.
Nagyon felzaklatott a helyzet, éreztem a jeges fuvallatot, hiába próbáltam nevetéssel elfedni. Eltértem a magam útjától, mentem valaki után, követtem őt. Nem tettem jót magammal, az nem jó út nekem! Az őrangyalom megvédett a bajtól, mint mindig. Nagyon elgondolkoztatott ez az esemény. Néha sokkal állhatatosabbnak kell lennünk! Biztos, hogy mindig nekünk kell utat változtatni? Muszáj gyökeresen újat akarni? A kicsit gyámoltalannak tűnő stratégiánkat miért szégyelljük? Lehet, hogy csak le kell lassulni és várni. Várni, akkor is, ha nem látszik értelme, várni akkor is, ha túl hosszan kell tenni. Nem lehet olyan nagy hiba, hogy nem tudok senki után menni? Ugyan, hisz megvan a saját utam! A sajátom, az enyém.

Hinni kell jobban önmagunkban, figyelni a jelekre, kitartani a magunké mellett! Mindenki más, más temperamentum, más szokások, más tapasztalatok és stratégiák! Egyik sem rosszabb, vagy jobb a másiknál, csupán más. Éreznünk kell a különbséget! Ez az enyém, az pedig a tiéd.