Hat év nem látványos szám. Nem kerek évforduló, nem ünnepi beszédre való adat. Csak hat év.
Mégis: egy egész belső táj nőtt ki belőle.

Sokszor gondolkodom azon, miért hozott össze minket az élet. Nem viharos szerelem volt, nem az a mindent felperzselő, világot megrengető történet. Nem lobogtunk, nem esküdtünk örökkére. Egyszerűen csak… maradtunk.

Az első hosszú beszélgetésekre emlékszem. Arra, hogy nem akartunk egymásnak imponálni. Nem kellett nagyobbnak látszani, nem kellett hangosnak lenni. Csak mondtuk a napjainkat. Apró-cseprő dolgokat. Munkahelyi bosszúságot. Családi történetet. Régi sebeket. És valahogy minden a helyére csúszott attól, hogy kimondtuk.

Te nem javítasz meg. Nem akarsz megmenteni. Nem akarsz birtokolni.
Csak figyelsz. És ez, több mint bármi.

Hat év alatt megtanultuk egymás csendjeit is. Tudod, mikor fárad el bennem az erőlködés. Tudom, mikor húzódik össze benned egy rossz nap. Néha csak egy üzenet érkezik. Néha egy félmondat. Nem nagy gesztusok. Pont annyi, amennyi megtart.

Sokáig azt hittem, a kapcsolat akkor valódi, ha fáj egy kicsit. Ha bizonyítani kell. Ha küzdeni kell érte. Te viszont nem harc vagy az életemben, hanem part. Nem hullám, hanem vízszint.

Rájöttem valamire.

Mi nem átutazók vagyunk egymás kikötőjében. Nem tankolunk és indulunk tovább. Lehorgonyoztunk. Nem azért, mert elfogytak az utak, hanem mert jó itt maradni.

Ebben a csendes biztonságban van valami mély és felnőtt.
Nincs benne dráma.
Nincs benne félelem.
Nincs benne bizonyítás.

Van benne jelenlét.

És van benne az a különös, szelíd öröm, hogy hat év után is tudunk beszélgetni. Hogy még mindig érdekel, mi történt veled aznap. Hogy még mindig számít, mit gondolsz. Hogy ha megfogod a kezem, nem kapaszkodsz kétségbeesetten – csak megérkezel.

Azt kérdeztem magamtól: mi a célja ennek a kapcsolatnak?

Talán semmi más, csak ennyi:
hogy két ember biztonságos hely lehessen egymás számára.

És most már tudom – én is erős vagyok.
Nem azért, mert kibírok mindent.
Hanem mert van bennem tér valaki más számára.

És ez az erő nem zajos.
Csak ott van.
Mint egy horgony a mélyben.