Nem volt kedvencem a kémia, de nagyon kedveltem a kísérleteket. A munkám során is szerettem előszedni ezeket a gyerekkori élményeimet. Egy érdekes kísérlet sok mindenre megtanít.
A kémiában a katalizátor az, ami felgyorsítja, beindítja a folyamatot. Jelenlétükben elindulnak a változások, még akkor is, ha kis mennyiségben biztosítjuk. Kellenek a reakció kiváltásához. A kémiában sokféle anyag lehet katalizátor. Pont úgy, mint a személyes létünkben is sok dolog van, ami beindít. Személyiségünktől, egyéniségünktől függ, mire van szükségünk.

A piacnál álldogáltam a megállóban, közben megvilágosultam, piacos nap van, sokan hatalmas csomagokkal várakoztak. Egy idő óta már nagyon kicsire összement a háztartásom, nem igénylek annyi táplálékot, nem is bírnék többet enni, pedig nem csökken a súlyom. Elég a testemnek a sokkal kevesebb. Nem rossz ez, hisz kisebb a költségem ettől! Szóval, nézem a hatalmas bevásárlásokat. Ámulok! Nem kell boszorkánynak lenni, hogy lássam, ki kicsoda. Minek vesz meg ennyi élelmiszert? Nekem is van ilyen, én „banyataxinak” nevezem, hatalmas mennyiséget bele lehet pakolni. Ennek itt, a megállóban, még ráadása is van, ráerősítettek gumipókkal egy vödör zsírt is. Magam is zsírt használok, nem ez a gondom, hanem a mennyiség. Oké, sok ember katalizátora az evés. A sok és állandó táplálkozás. Kell, hogy működni tudjon, beinduljon, jó legyen a közérzete. Ezt meg is értem, hiába tartom nagyon egészségtelen katalizálásnak.
Más ember a vásárlással biztosítja önmagának ugyan ezt. Mindig divatosnak, trendinek akar látszani, az dobja fel. A külleme mindig tetőtől talpig összerendezett és esztétikus. Ha a sárga ruhájához nem lenne sárga retikülje, azonnal kiborulna. Megvan a katalizátora, amivel egyensúlyban tartja magát!
A világutazó, vagy legalábbis gyakori kiránduló a másik típus, akit jobban ismerek. Még akkor is mennie kell, ha a költségek a végletekig lemerítik. Megy és töltekezik, hogy utána a még újabb úton törje magát. Ó, ne gondoljatok rólam rosszat! Nem rossz ez egyik sem! Mindegyik nagyon jót tesz! Csupán az eltúlzással arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire ellenségei vagyunk önmagunknak, amikor elhatalmasodik valami az életünkben egy egészségtelen szintre!

Kell a katalizátor, fontos és jó, ha van elég önismeretünk ennek megtalálásához! Merjünk élni az egyediségünkben, csak tartsuk ezt a megfelelő szinten! Próbálkoztam én is, mire megvilágosultam, mi az, ami nekem betölti ezt a funkciót. Egy idő után világos lett, hogy a pozitív érzelmek és a gondoskodás, sokkal fontosabb és motiválóbb, mint bármi más. Nem bírom a negatív beállítottságú embereket a közelemben, lemerítenek a végletekig. Ezért kerülöm. Fontos, hogy legyenek szeretteim, olyan kapcsolataim, amelyekben a szeretet a megtartó erő. Vannak. Megértő és toleráns vagyok velük, nem várok megfelelést követelményeknek, de jelen kell, legyen az érzelmi kötelék.

Ebben azért időnként vannak változások. Ha a te sémáid megsértik az érzékenységem, akkor nem maradok a bástyád! Katalizátor az is, ha újra és újra le kell futnod ugyan azokat a kapcsolati sémákat. Újra elindulsz és nekifutsz az útnak, aztán lapozol és visszalépsz. Ebben most nem maradok bástya, hisz az a te katalizátorod, nem az enyém! Tudom, nagyon rosszul esik majd, hogy nem találsz a táblán a szokott helyen, de majd megoldod. Felelős önmagamért vagyok, amibe nem fér bele a te különleges katalizátorod.