„Olyan ember van, aki elfáradt. Olyan is, akinek nehéz élni. De olyan nincs, aki belül öregnek tartja magát. Csak a gubó öregszik. A benne várakozó lepke soha.” Müller Péter

Írtam már erről, tudjátok: az életem nem küzdelem és harc. Katona, fegyveres, harcos, az nem vagyok. Komolytalan sem, de leginkább játék az életem. A hozzáállásom teszi azzá. Nem tudom önmagam halálos komolyan venni. Valószínűleg, ha színésznő lennék, biztosan képtelen szerepem lenne a drámai hősnő.

Ebben nagy jelentősége lehet annak is, a felnőtt játszmák sem az én világom. A manipulációk elől elszökök, menekülök, nem tudok belemenni. Aki játszmázik, manipulál, az nagyon komolyan veszi magát, harcol és küzd. Lehangol és elszomorít, hát eltávolodok tőle. Nem hiszem a siralomvölgyes elképzeléseket! Abban hiszek, hogy ez a szép ajándék, az élet, azért van, hogy legyünk, lubickoljunk, nevessünk, és boldogok legyünk benne. A teremtő azért adta nekünk.
Szépen játszani pedig csak lazán lehet! Görcsös ujjakkal még nem adtak elő szépen zongoraversenyt! A legjobb darabok a színházban, amikor a színész úgy játszik, mintha az a szereplő pontosan ő maga lenne, mintha a saját sorsát adná elő. Eljátssza az életet, hisz színház az egész világ! A bennünk lakó lélek pedig vidám és derűs. Öröm nélkül nem érdemes élni.

Vonzanak azok a dolgok, zenék mozik, színdarabok, melyek kapcsolhatók az életfilozófiámhoz és életigenlésemhez. Nagyon sok megerősítéssel találkozom ezért, azzal kapcsolatban, hogyan érdemes élni. Mit illik és mit nem, mit szabad és mit nem. Eljátszani mindent! Az enyém az út, tehát enyémek a szerepek is! Annyi szomorút hallok és látok, hogy muszáj újra és újra leírnom ezeket a gondolatokat.
Kedves barátném kerekezik előttem a lobogó piros szoknyájában, mindig ilyen volt, most sem változott. Kellene? Megkapta, hogy ideje lenne már változni és másképpen öltözni! Miért? Mert te egy besavanyodott, lusta és igénytelen kritikus vagy? A színek amúgy is fontosak nekem is, hisz a kedvem turbózása miatt magam is választok élénk színeket. Viccelődök magammal néha! Ma kék napom van, vagy ma sárga leszek, hófehér napom is volt nem régen. Miért? Kinek okozunk traumát a színeinkkel? Legfeljebb annak, aki a saját élete helyett a miénket rágcsálgatja.

Nagyon sok életterület van, ahol vannak kritikus nyelvek, akik el akarják dönteni, kinek mi szabad, vagy nem szabad, mit illik tennie és mit meg nem. Jó tanácsom a számukra, éld a sajátod, abban legyél kritikus és okos, az a tiéd!
Hiszem, hogy ideje a kötelességeinknek van, de a jogainknak nincs korhatára! Ha világra hoztam, a gyerekemmel kapcsolatban nem szabad sorrendet változtatni. A munka is sokban korlátozhat, az a megélhetésem, bért kapok érte, el kell végezni. Jogom van viszont a boldogságomhoz, ami az enyém, amivel más jogait nem sértem. Ideje a boldogságnak meghatározva sehol nincs!
Jó reggelt! Kezdjünk ma fiatalos lélekkel egy szép és boldog napot!