Minden mindennel kapcsolatban van. Hatnak a dolgaink, szerveink, gondolataink egymásra. Hat ránk a környezetünk, és mi is viszonozzuk azt. Különös hatások derülnek ki néha! Ezt pedig a nézőpontunk okozza. Nem mindegy, honnan nézem azt a valamit!
Hajlamos vagyok leragadni az egyszerű magyarázatoknál. Nem foglalkozom másokkal. Na, nem vagyok egy érzéketlen, csupán tisztelem mások életét. Törődöm a környezetemmel, családommal, barátaimmal, szeretteimmel. Ők tudják is, számíthatnak rám mindenben. De nem ütöm az orrom más individuumába.
Megtetszett ez a kép a nézőpontról! Nagyon szemléletesen mutatja meg a nézőpont lényegét!
Nézek, hallok, és alkotok arról a gondolataimban egy képet. Kialakul a véleményem, meglátom abban a magam helyzetét, és döntök. Ti is így vagytok, nem? De! Hirtelen rám zuhan egy információáradat és megtudok olyan dolgokat, melyek eddig tőlem rejtve, a felszín alatt voltak. Kapkodom a fejem, nem találok szavakat, és átértékelem az egészet.
Szerencsés az a tulajdonságom, hogy sosem teszek semmit indulatból. Képes vagyok elszámolni tízig, mielőtt olyat mondanék, amit később megbánok. Néha, utána sem mondok ki semmit. Hiszem, hogy mindenki elnyeri a méltó büntetését, nem én vagyok isten ostora.
Látod, ugye a különbséget? Nem szabad hinni mindig, abban sem, amit látunk! Az örökös ítélkezés hiba. Megbánthatunk másokat, eltaszíthatunk magunktól jókat, ha az első indulataink vezérelnek.
Sok van a világban, mit el sem tudunk képzelni. Hajlamosak vagyunk gyors döntéseket tenni, ítélni és elítélni. Ma betekinthettem egy kicsit néhány ember valóságába, és megilletődtem. Nem gondolok én sem, hasonlóan másokhoz, arra, mennyi nehéz helyzet, elképzelhetetlen buktató, kifacsart valóság van. Az ilyen történetek szereplői is dolgoznak, vannak, cselekednek, találkozhatunk velük az utcán, munkahelyen, orvosnál, bárhol. Akár, itt a virtuális világban is. Sosem ismerhetjük, mi van a háttérben.
Ne ítélkezzünk senki felett! Nem dolgunk. Feltételezzük a legjobbat, azzal nem árthatunk.