Ha hiteles személyiség vagyok, akkor reálisan látom a valóságot, elfogadom önmagam és ugyan így a másikat is, átgondolom a dolgaim és tudok e szerint cselekedni, egészséges humorérzékkel rendelkezem, nyitott vagyok tanulni a hibáimból, tisztában vagyok a saját motivációimmal és érzéseimmel, képes vagyok asszertíven kommunikálni.

Kezdem az utolsóval. Az asszertív kommunikáció most, ami a legjobban foglalkoztat. A hiteles személyiség kommunikációjának célja a konfliktus megoldása úgy, hogy minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja, nem hódol be, de nem is nyomja el, nem dominálja a másik felet. Az tehát nem kommunikáció, hogy amint megszólal valaki más, azonnal belé fojtom a szót és tagadok bármi ellenvetést vagy problémafelvetést.

Mindez átlagos és mindennapos körülmények között is fontos. Kiemelkedő szerepet kap akkor, amikor éppen hiteles személyiség szeretnék lenni. Amikor éppen az a közös munka tárgya, hogy hitelesen mutassuk be elveinket, mondanivalónkat, netán, foglalkozásunk tárgyát. Ha komolyan veszem a feladatot, nagyon körültekintőnek kell lennem. Olyan apróság, mint az öltözékem, a beszédstílusom, a hangerőm, a gesztusaim, mind nagyon fontossá válnak.

A helyzethez, az alkalomhoz, a napszakhoz és főképp, a mondanivalómhoz rendelem hozzá az összes többit. Néha ez kicsit megalkuvás is lehet. Amikor gátat szabok a fantáziámnak, mert ez nem az a helyzet, amikor előadhatom a bennem lakó ezerarcú színésznőt. Más oldalon pedig nagyon is igényesnek kell lennem, mert egy összecsapott részlet, tervezetlenül előkapott kommunikáció agyoncsapja a munkám. Hitelemet veszítem, nem tudom átadni, amit szeretnék. A komoly teljesítménnyel felépített munkám nem silányíthatom felelőtlenségemmel babazsúrrá. Az csak nekem árt!

Ezeken sokat gondolkoztam, mert mintha nem a megfelelő helyen lennék. Összezavarodtam. Nem tudok mit kezdeni az agresszív kommunikációval. Az átgondolatlan cselekedetekben nem igazodom el. Hiába igyekszem, nem értem a másik motivációját és ezért elfogadni sem vagyok képes. Másoktól várni a folyamatos megerősítést az értékeimről, meddő célnak látom, az nem vezet sehová. Magamnak kell tisztában lenni az előnyeimmel és hátrányaimmal, ha hiteles akarok lenni.

Az élethosszig tanulás nem csak egy idős tanítónő számára fontos, hanem mindenki számára, aki alkotni, tenni, munkálkodni akar. Alap, hogy rendszeresen értékeljem és korrigáljam magam, ha hiteles személyiség akarok maradni.

Szeretném megőrizni magam, a magam valóságában! Szeretném átadni másoknak, amit megtanultam, felfedeztem, megéltem, tapasztaltam. Hitelesen.