A testünk egy tökéletes szerkezet. Minden mindennel összefügg, és az egészet a Teremtő így állította össze, hogy jól működjön. Aztán az évek alatt kopnak az alkatrészek, itt-ott homok kerül a fogaskerekek közé.

Persze, mi egészségtudatosok, teszünk arról, hogyfinom hangoljuk a működésünket. Szóval, tudatosan mozgunk, étkezünk, pihenünk, aktívak maradunk, hidratálunk, és még sok egyéb szempontot figyelünk.

Szóval, alig eszem kenyeret a glutén érzékeny emésztésem miatt, okos órámon követem a lépésszámot, alvásmennyiséget. Időnként a természetgyógyász megköpölyöz, akupunktúrával rendben tartja a működésemet. A masszőr egyengeti a mozgásszervi kopásaim.

Nem tagadom, időnként az agyamra megy ez a figyelés. Bosszankodom, de ugyan akkor megnyugtató is, hogy ezekkel a dolgokkal a jóllétem biztosított. Legérzékenyebb az étkezésem.

Amikor reggel felkelek szép lapos a hasam. Amint azonban megeszem az M méretű lágy tojást, a fél paradicsomot, és megiszom a 3 dl citromos vizet, azonnal görögdinnye méretűvé kerekedik. Nem is értem, miért teszi ezt? Talán a gombokkal van baja? Mert utána, amikor felöltözöm, azonnal érzékelhető ez a baj.

Ma reggel kifogott rajtam. Megláttam reggeli közben a pár napja kapott szatymazi barackom. Csodásan mosolygó pofijuk megráncosodott, húsuk meglöttyent. Három aggastyán nézett rám a tányérról.

Mit tehetnék? Megettem őket. Csak nem hagyom veszni a mézédes csemegém!

Meg is jött a hatása. A bosszú.
A trolin egyszer csak lepattant a nadrágom felső gombja.
Onnantól bal kézzel a nadrágomat tartottam, jobb kézzel pedig intéztem az ügyeimet: a Vízügynél, a gyógyszertárban, a könyvtárban és a Kormányhivatalban.
A szervezetem ezzel egyértelművé tette, hogy a három aggastyán barackot nem tekintette jó ötletnek.