Ki ad, és ki vesz el?
Ki rendezi a jelenetet,
ki írja a csend dramaturgiáját?

Az idő nem múlik –
csak én tágulok benne.
Egyre bővebb a ruhám,
más testet próbál rám a világ.

Új terek nyílnak,
új cipők visznek tovább,
más filmek peregnek a moziban.

És egyszer csak:
egy kislány néz ki a szememen át.

Nem változik.
Csak a világ cserél díszletet körülötte.

A testem alakul,
a környezetem átrendeződik –

de én
nem lettem más.

A világ változik.
Én maradok.