1.

Lekéstem a trolim, most álldogálhatok fél órát a hidegben. Pedig, folytatnom kellene az írást! Kellene, ha éppen a fejem elég tiszta lenne. Ohó, mint egy versike! Mantrázni kell, hogy el ne veszítsem a fonalat! Ha lenne elég okos gondolat benne. Az ideg nem a megállóban gyötörne. Csak állna már be a helyére, mielőtt lefagy a fülem! A fülem! A sapkám! A sapkám otthon felejtettem. Ha nem kántálnék itt agyatlanul, még felszaladhattam volna érte…

2.

Az a nő, meg a pasi, veszekednek. Jó téma! Veszekednek! Lehetne az a nő a karakter, aki hiányzik. Milyen is? Vékony, barna, az arca… Milyen is? Szép? Inkább kicsit markáns. Szép a kabátja. Ilyet kellett volna vennem, nem ezt a meleg pufit. Akkora vagyok benne, mint egy medve. Fura a nő hangja. Sír? Nem, csak a hiszti. Miért van ezzel a pasival? Ez egy tapló! Hogy beszél a nővel? Meg rángatja a karját! Istenem, ez biztosan meg fog látszódni! Senkinek nem tűnik fel, hogy éppen bántalmaznak egy nőt? Mindenki elfordul. Beteszem a fülest, nem bírom hallgatni őket.

3.

Háromszázhárom. A sorszámom. Nézem a kivetítőt, de nem látom, hányan lehetnek még előttem. Állandóan ugrál az egész, majdcsak sorra kerülök. Ezerötszázhuszonkettő. Másik ablak. „”Ó, nem is látszom vidámnak…” Nem, egy cseppet sem. Bambának talán. „Nem érzem magamat jól ma…”  Titi titi titi tá tá. Talán. Vagy mégsem? „Szé-é-é-é-ép!” Ez jó! Újrajátszás. Na, végre. Háromszáz. Ez lesz az én sorom! „…miér’ akarja mindenki megmondani, hogy ki vagyok és hova tartok én…” Mindjárt megmondja, csak jussak oda! Halad ez a sor, ha lassan is. „Most indulj arra el, ahol még várnak, rád várnak…” Oké. Hangot le, én leszek a következő. Háromszázhárom!

4.

Nem kellene bámulnom ki az ablakon, szédülök. Szerencsés vagyok, hogy ez gyorsjárat. Valóban gyors. Mennyivel mehetünk vajon? Milyen szépek azok a fellegek! Égbekarmolt vonalak, mit tettek a szuperszonikus gépek. Szépek. Jó ez a kék! Mint a ruhám. Jé, még látszik a helye annak a kis háznak! Régen a lakója télen is kiállt az ajtóba, gatyában és integetett a busznak. Hogy is hívták? Pedig tudtam… Gyöngyösi Laci. Biztosan nem él már, akkor sem volt fiatal. Hány éve lehetett? Ha visszafelé számolok, hogy hol is dolgoztam akkor? Megírhatnám. Jó kis novella lehetne belőle. Katika volt a nője. Ha az arca ráncai nem árulkodtak volna, sok évet letagadhatott volna… Volna. Jó alakja volt és értelmes nőnek látszott. Vajon miért adta össze magát azzal a lökött pasival?