Mind félünk valamitől. Kicsit, nagyon, vagy csak éppen hogy. Derült égboltunkat sötét felhők takarják. Visszük magunkkal a szörnyecskénket és küzdünk vele. A félelmünk sokszor segít, mert megóv attól, hogy veszélybe sodorjuk magunkat. De ez az érzés bilincs rajtunk, ami gúzsba köt és megakadályoz a boldog és kiegyensúlyozott életben.

            Figyelmen kívül hagyni, nem jó megoldás! Bármilyen legyen is a gonosz, törődnöm kell vele. Dolgozni rajta, megismerni és a helyére tenni. Nehéz. Sziszifuszi és nehéz az útja. Kis sikerekkel, megdöbbentő igazságokkal, sok idő, mire felismertem.

            Az első lépésem volt, hogy elfogadtam a létét és nem tagadtam. Olyan években, amikor a mindennapok legyűrnek, annyi a feladat és tennivaló, észre sem vettem. Mindenféle apró események mögé bújtam. Idő és kellő befelé fordulás kellett, hogy a szemébe tudjak nézni.

            A fegyver ellene mindig kéznél van! Beszélni kell róla. Kimondani, a képébe köpni nyíltan és őszintén a haragomat. Először magamnak meséltem el, mitől, miktől félek. Hol és hogyan kaptam azokat a kegyetlen döféseket. A fejemben lejátszott monológok, a naplómba leírt tények segítettek bekeríteni az ellenségeimet. Jó! Nem mindig ellenség! Van belőle néhány, amely megvéd. Ennek ellenére nem ápolok vele barátságot!

            Amikor kitárgyaltam magammal, rendszereztem és megértettem, beszéltem másoknak is róla. Kell a szó! Attól kezd gyógyulni, hogy kiadom magamból. – Látjátok? Van egy sebem, ami fáj. Nagyon ronda heg és vérzik a lelkem. – Valóságossá válik ettől, elveszíti a démoni hatalmát. Emberivé lett, és így leküzdhető. Ebben az állapotában engedett élni, lehullottak a bilincseim.

            Felismerem embertársaim szemében, lelkében a félelmet. Azokat, amelyek ott laktak az én szememben is. Fura érzés, de ja vu, látni máson önmagamat! Tapasztalat? Bölcsesség? Gyógyulás? A felismerése a szörnynek a másik emberben, nagyon különös! Az övé, vagyis nem tehetek érte semmit, mindenki csak önmaga győzheti le a félelmeit.

            Mégis van valami, amivel segíthetek másoknak! A példámmal, az őszinte kitárulkozással. – Ne félj tőle, barátom! Látod, én legyőztem, megküzdöttem vele! Ne add fel! Ne add meg magad! Tedd, amit kell, és ne cipeld tovább!

            A belső szörnyeink leküzdhetők! Nem kell ehhez a sárkányhoz királyfi, a fegyver a kezünkben van, csak használni kell!