Reggeli hálaidő. Mélyebb gondolatok a meditáció mélységeiből feltörve. Megérintő pillanatok. Nap, mely már új. Újabb a tegnapinál és még azon túl is. Amikor megértettem, hogy nincs vissza. Az életből hiányzik az ismétlés gomb, nem ad új életet. El kell dönteni végérvényesen, hogy van, ami már múlt, amire gondolni is csak néha szabad. Lépni kell tovább előre. El kell vágni egy köteléket. Végérvényesen. Egy határozott mozdulattal és végleg.

Szép napokat hagytam el. Építettek és csiszoltak. Megtanítottak. Faragtak rajtam. Néha összeraktak, amikor szétestem. Lelket öntöttek elveszett testembe. Ragyogtatták fényemet, ami azért mégsem volt mindenre elég. Nekem elég. A szívem zugaiban ott élnek a jók örökké! De a szeretet nem bilincs, engedni kell mindent és mindenkit a maga szabadságában! A rablánc nem szeretetből készül. Repülj tovább szabadon! Isten veled!

Ahogy a Nap reggelenként felkúszik a horizonton, mindig jön egy új és szebb sorskártya. Gyémánt-csiszolt lelkünk csak a jobb felé húz. Bízni kell! Bízni önmagunkban! A múlt ne húzzon le a mélybe! Törekszem a Nap felé. Tudni kell dönteni, mi a feledés és mi, ami tovább visz. Határozni kell, hogy vissza-vissza hagyom magam húzni, vagy választom a tiszta fényt.

Minden döntésem az enyém, az én felelősségem. Felelős vagyok önmagamért. De minden döntéssel viszem magammal azokat is, akik velem vannak. Minden elhatározásom hatással van más életekre is! Ez a reggel, ami az enyém, másokért is feléledt. Akiket a vérem köt hozzám. Akiket tiszta szívvel őrzök tovább. Akiket a bizalom és hűség tart velem. Felelős elhatározás nekik is jár! Az elengedés értük is van, nem csak önmagamért.

A ragyogó reggeli fényben született végleges döntés és elengedés megtisztította a lelkem. Minden lépés könnyebb a múlt lehúzó láncai nélkül. Isten veletek elmúltak!

Legyen szép napunk!