Néha a múzsám lazít, hiába ülök le egy jó kis témával, nem alakul semmi. Neki ugrok, de csak törlök és törlök. Aztán találok valamit, csak úgy, és elindul a gondolatfolyam. A Fekete pillangó című szám olyan, mint egy jelszó. Sokat jelent, nem csak éveket, hanem stílust és érzéseket is.
A napom egyik tanulsága, hogy milyen sokat számít valaki életminőségében, kapcsolataiban, életmódjában, hogy tud egyedül élni. Pontosabban, megtanult, és utána kezdett bele a nagy betűs Életbe. Nem állítom, hogy tudtam egyedül élni, mert kénytelen voltam. De megerősített, tapasztaltam, próbáltam, megismerkedtem a határaimmal. Nem úgy ugrottam rögtön az iskolapadból a társas kapcsolatba. Nem is ugrottam, inkább csak beleténferegtem.
A fenti koncert felvétel a régi időkre emlékeztet. Azokra az egyedül élősekre, amikor az ehhez hasonló összejövetelek érdekes színt adtak a szürkeségnek. A tömeg ereje, hangulata, az a hangzás, amelyben valahol ott cincogott az én hangom is. Szólóban, ha teszem, a macskák túlnyávogtak volna, de tömegben valami hatalmas és felemelő produkció részese lehettem. Most, ahogy hallgatom, még most is lúdbőrözök tőle.
Életünk bizonyos szakaszaiban nem tudjuk megítélni az egyes részletek jelentőségét, vagy fontosságát. Sokkal később, nagyobb távolságból lesz átlátható és értelmezhető. Hiszem most is, hogy nagyon fontos néha távolságot tartani, és csak utána dönteni, mert a realitás nem bírja a gyors és túl közeli megítélést.
Az Omega a maga idejében a külsőségei miatt nagyon polgárpukkasztónak számított. Az idő távlatából sok minden más mellett, azt is megtanultam, hogy a látszat semmi önmagában. A belső az igazán lényeges, nem ítélhetek a külsőségek alapján, mert akkor nagyon téves lesz a véleményem. Egy konzervatív külső ugyan úgy rejthet irritáló és elvtelen belsőt, mint egy nagyon kirívó megjelenés is jelezhet értékes emberi tulajdonságokat, minőséget.
Vallom, nem szégyen az egyéniség, láttatni magamat, az erő jele. Merem megmutatni magam, akkor a belső tulajdonságaim is erőtől duzzadók. Erősnek lenni pedig jó, még akkor is, ha egy nőtől nem ezt várja el a közvélekedés.