Van ennek értelme? Nincsen. Hisz önmagában a két fogalom is összehasonlításon alapul, egyik a másikhoz viszonyítva nyer értelmet. Számomra, semmi értelmet. Abban hiszek, hogy mindenkinek pontosan megfogalmazható helye van a világegyetemben. Fontos és elidegeníthetetlen szerepünk van a nagy, globális egészben. Boncolgatom is ezt a nézetemet egy kicsit, mert gyakran hallom, hogy egyiknek többet szabad, mint a másiknak, mintha valóban hinnének is sokan abban, van, akinek mindenhez joga van, mert értékesebb a többinél. Ez pedig kapitális tévedés!

            Mitől értékesebb egy vakcina feltalálója, a betegnél? Azért kereste azt a bizonyost, mert vannak betegek. Nélkülük ő egy értelmetlen szereplő lenne. Megfeledkezünk arról a fontos tényről is, bizony, sok minden csak később derül ki. Vagyis, az utókor fogja tudni igazán, az a belénk adagolt valami gyógyított, vagy mérgezett.

            A pénz gátlástalan üldözőit, a hatalmas vagyonok felhalmozóit is hajlamosak vagyunk értékesebbnek titulálni, pedig ők aztán az igazi rákfenéi a bolygónak. Elvesznek valahonnan, hogy számukra fontos helyre kerüljön. Felborítva minden élettel és ésszerűséggel elfogadható egyensúlyt. A Föld pedig jajgat és panaszkodik, SOS jelei már süket fülekkel is hallhatók.

            Az ökológiai lábnyoma az emberiségnek már akkora, hogy több bolygó megöléséhez is elég. Mégsem tud a józan eszére hallgatni, és nyomul egyre jobban a harácsolás. Lop mindenki, aki bír, ha olyan helyzetbe kerül, elvesz és megrövidít, több jogot vindikál magának a többinél. A nagy tömeg pedig tétlenül bámul.

            Érdekes oldalát mutatja az emberi evolúció. Generációk, néha szinte évjáratok, más és más képességekkel bírnak. Olyanokkal, melyek a kiszámíthatatlanul bekövetkező változások elviselésére készítik fel őket. Időnként értelmetlennek látszanak tulajdonságok, de idővel kiderül, miért is van arra szükségük.

            Eszembe jutottak erről mondások, bölcsességek, olyanok, hogy az „erősebb kutya b….k”, meg idézetek, hogy „ember, embernek farkasa”. De ma már ezeknek nincs jelentése. Semmi nem az, aminek látszik, hazugság szövi át az életünk, semmi lehetőség a valóság megismerésére, mert nincsenek már olyanok, akik szót kapnak az igazságnak. A tömeg éljenez, vagy utál. Nagy hangon és ordítva kritizál, de ezzel nem épít már semmit, nem jobbít, csupán rombol tovább.

            Nőként harcol férfi, szégyen nélkül. Hazug oszt igazságot, és vállalja magát. Tolvaj ítél mások felett, és nem fél semmitől. Kontár veszi el a mester munkáját. Érdemtelen villog dicsfényben. Jogvédő véd jogtalant. Tetszeleg a világ valamiben, ami mostanra elveszett.

            Vannak fényesek, látók, bölcsebben gondolkodók. Vajon tudnak ebbe a sötétségbe vinni valami fényt? Lesznek elegen, kik hallgatnak a belső békéjükre, a megérzés lényegére? Hová viszi az emberiséget ez a hazug világ? Megáll a romlás, vagy jön a végső pusztulás?