Sokáig nem tudtam, milyen vagyok én. Ne gondoljatok valami személyiségzavarra! Csupán boncolgassuk kicsit ezt a dolgot! Járjuk körbe, úgy filozófikusan, tudományosan! Elmélkedjünk közösen a dologról.

Szinte mindig valakinek a valakije voltam. A szüleim gyereke. A testvérem testvére. A nagymamám unokája. A tanítóm tanítványa. A kedvesem kedvese. A férjem felesége. A gyermekeim édesanyja. A főnököm beosztottja. Nagyon hosszan sorolhatnám.

Van bennem talán egy kis társfüggőség is. Hisz, mindig alkalmazkodni akartam valakihez. Alkalmazkodni, megfelelni, hogy tartozzak valahová. Csak úgy lehetek egy egész, ha van saját birtokosom. Önmagamban nem vagyok jó.
A főiskolás években volt egy kis próbálkozásom megtalálni az ént. De az nem rajtam múlott, azt az élet szülte. Úgy is viseltem, mint kirekesztettséget, elveszett lélek voltam a kegyetlen életben. Egy Robinson Crusoe. Egy remete. Egy magányos farkas, a sovány horpaszával a tajga mélyén.

Nem tudom, mi ebben az optimális. Mi a személyiségfejlődésben a helyes irány? Egyáltalán, van olyan? Általánosságban az önmagunkra való reflexiót, önmagunknak a környezettől való elkülönülését, elhatárolását és az ennek hatására kialakult énképet illetve szemléleti módot értik alatta. Az emberhez tartozik az a képesség, hogy képes önmagára reflektálni, tudni magáról. A magunkra vonatkozó ismereteknek fontos szerepe van abban, hogyan alakítjuk ki a kapcsolatainkat, tevékenységeinket. A pszichológia megfogalmaz pozitív és negatív énképet is aszerint, hogy valaki hogyan minősíti azt a képet, amelyet önmagáról kialakít. A pozitív énképpel rendelkezők könnyebben boldogulnak nehézségekkel szembesülve, míg a negatív énképpel bíróknak nehézséget okozhat a saját képességeik kibontása is. Az énképünk, önmagunk észlelése segít a döntéshozásban, segítség az alkalmazkodásban is. Az énképet saját észlelésünkön túl másoktól kapott visszajelzések alapján is formáljuk. Személyiségünk központja az önmagunkról alkotott képünk.

Ennél sokkal többet látok ma az énképemmel kapcsolatban. Sokkal-sokkal több megélni önmagam. Nem másokban meglátni magam, hanem a tükörben. Abban a kegyetlen fürdőszobai tükörben, ami minden egyes ráncot filctollal vés a bőrömbe. Még jobban abban a belső tükörben, ami legbelül van bennem.

Adott az élet esélyt, hogy megismerjem alaposan önmagam. Kipróbáljam és megéljem az ént! Adott valaki egy lökést, elindított egy úton, nem magamtól kezdtem bele. Hálás vagyok ezért a lökésért! Nagyon izgalmas és boldogító ez az út! A személyes példájával nyitotta ki a szemem. Megmutatta, hogy egyedül is lehetek egész, hisz ő is az. Megmutatta, hogy főszereplőnek lenni a saját életünkben az nem önzés, nem egoizmus.
Hihetetlen energiákat szabadított fel bennem ez a gondolat és cselekvésre ösztönöz. Szeretem érezni, hogy az én, az egy nagyszerű és bátor valaki. Önmagában, mások örömére. Az én, aki példa, támasz és segítő a körülötte élőknek.

Ámen