Elvesztegetett idő

Édes-aranyos karácsonyi filmecske az elvesztegetett és a hasznos időről mesél. Jó gondolatébresztő!

Vajon, amikor két markomból homokórát formázva pergettem az időt, az haszontalan volt? Egész nap az időmet vesztegetem, a többi ember mégis igen tevékenynek tart. Ma megpihenek és a szívem találkozót tart önmagával. Az a nap, ami nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő. Ma megnevettet a szívem! Az a kemény és mégis lágy, érzelmes és érzéketlen, örök szerelmes és boldog.
Jót keresni valakiben, sosem elvesztegetett idő! Akkor sem, ha véget ér a nélkül, hogy megtaláltam volna. Ez nagyon fontos, jegyezzétek meg! Szeretni és a jót keresni, látni a másikban ez egyik leghasznosabb idő. Kerestem és nem találtam. Pontosabban, megtaláltam, de nem tudtam vele mit kezdeni! Az emberi kapcsolatok nagy próbatétele, hogyan tudjuk összehangolni magunkat. Nem a jóság, vagy annak hiánya a gond, sokkal inkább a kapcsolódási pontok jelentenek nehézséget.

Sajnálok három elvesztegetett évet, de tévedek! Most még úgy érzem, de ha már lenyugodtak az érzések, akkor majd látni fogom a szépségét. Sértettségünk elhomályosítja a látást, de elillan egy idő után, és akkor teljes szépségében átélhetjük, hogy szeretetet adni és kapni, sosem veszteség. Bármi is legyen a vége!
Pillanatnyi érzetünk csak a veszteség. Ez azért lehet, mert kimarad az út, ami odáig vezetett. Az út a fontos, nem a vég! Addig éreztem és éreztek engem, és nem abban a pillanatban, amikor pont került a mondat végére. Mindig az út a lényeg! Annak a kalandja tölt fel bennünket szeretettel és érzelemmel. Nagyon meglepő tapasztalatom, hogy mennyi szép is van a kapcsolataimban, milyen sok csodás érzelem! Az nem kisebbít egy kapcsolatot sem, hogy az összehangolódás nehéz. Van olyan is, amikor tökéletes az együtt, de az a kevesebb.
Tudni kell pontot tenni! Nagyon fontos kilépni abból, ami nem épít. Hiba, sőt bűn önmagunkat szenvedésre ítélni. Az ember nem azért kapja az életet! Senki sem. Pont. Utána megyünk tovább. De nem szabad ítélkezni a történés felett. Gyönyörűen csiszolt és formált az a három év! Akár egy hasznos óra is lényegesebb, mint az elvesztegetett idő. Meglátod, mennyire gyorsan elfoszlanak azok az idő-végtelenek, melyek nem építettek, és mennyire hatalmasra nőnek azok a percek, melyek szeretetben teltek.

A másik embert sosem hibáztatom, nem ítélkezem felette! Bánom az együtt lehetetlenségét, de e miatt sem őt, sem önmagamat nem hibáztatom. Néha, gyenge pillanataimban, még külön boldogság, hogy csak kóstolgattuk egymást, mert azokban a kapcsolati vitákban nagyon sokat tanultunk önmagunkról!