Az életünk döntések sorozata. Mindig mi döntünk arról, hogyan tovább. Tudom, sokan vitatják ezt, mégsem fogalmazom át a mondatom! A felnőtté válás első lépése, elfogadni, hogy a saját sorsunkért mi vagyunk a felelősek és nem a körülmények. Lehet hadakozni és magyarázkodni, de azzal semmi sem változik, csak az idő múlik könyörtelenül.

Gyakran hallom, hogy remélem, meg szeretném, de ha közel áll hozzám az illető, azonnal átfogalmazom. Mondhatjátok, előnyöm van, én szinte mindjárt felnőttnek születtem. Lehet, hogy ez előny, én nem annak éreztem, de van benne igazság. Túl hamar döntéseket kellett hoznom magamról. Utólag beigazolódtak, jól tettem, hogy döntést hoztam és nem csak szerettem volna. Vannak, amikre évtizedeket kellett várnom! A döntések eredménye gyakran a távoli jövőben teljesül, és addig kitartóan kell lépkedni arra. Töretlen kitartással. De megéri!
A gondolat, amit most feszegetek, nem véletlen. Írói munkámmal kapcsolatban kerültem vitás helyzetbe. Makacsul kötöm magam a saját gondolathoz és nem mutatok hajlandóságot, hogy átírjam. Fafejű vagyok? Önfejű? Nem tudom. Azt viszont megtanultam az idáig vezető hosszú úton, hogy a saját utam az, amelyen haladok, és ha mindig kilengek a mások véleménye miatt, akkor csak cikázom, mint a nyúl a reflektor fényében.
Szerencsés vagyok, mert kedves és jó emberek vannak köröttem, nem bántanak és tisztelettel fogalmaznak meg bíráló véleményeket. Nem vagyok eleve sértődékeny sem. Meglep, hogy minden egyes alkotásom úgy védem, mintha gyerekem lenne. Makacsul hiszem a tökéletességét! Úgy van jól, ahogyan világra jött, úgy kell szeretnem.
Más a hozzáállásom ehhez, mert már nem kenyérkereset ez a tevékenység, nem muszáj pénzre váltanom. A beszélgetések során érdekesen kanyargott bennem a gondolat. Mint a kedves, akit megszeretünk! Lehet, hogy neked még csak nem is tetszik, bennem meg lángra lobban a tűz. Mind külön egyéniségek vagyunk, teljesen más entitások, más érzelmekkel. Muszáj egyformára igazítani mindenkit? Most ez a divat, és ha élni akarsz, akkor pont ilyet csinálj?

Lehet kamaszos lázadásnak nevezni, de nem tudok az egyenruhába igazodni! Sőt, naponta jut eszembe más. és más szerepben megmutatkozni. Tegnap a színházi koktélruha tetszett, ma sportos leszek edzőcipővel, holnapra pedig romantikus szettet készítettem az utazáshoz. Magamnak ezt az utat választottam. Így döntöttem.