Nagyon eláztam ma. Kerékpárral mentem, esőkabátban, de elmértem a lépést. Nem kellett volna. Tetőtől talpig átáztam. Hazafelé már fáztam is nagyon a vizes göncben. Mindent elintéztem azért, hazaértem gond nélkül. Letusoltam, hogy átmelegedjek, és hajat is mostam, mert a sapka ráázott a fejemre.  Bevásárláskor megláttam egy nagyon régi emlékeket idéző csokit. Nem is tudtam, hogy gyártanak még ilyet! Gondoltam, jó lesz majd itthon elmajszolni pihenés közben. Csalódást okozott. Silány mása csupán annak a régi finomságnak! Az emlékeimben finom krémes töltelék most nem ízlett.

Időnként bután előveszünk régi dolgokat és keressük rajtuk keresztül a régi szép hangulatokat. Hiába. Balgaság, ami volt, elmúlt. A jelen már más. Ez a csoki ma megint figyelmeztetett, nem szabad hátra nézni, mert az csalódás! Lélekben kell megőrizni a múlt szépségeit, de átélni újra, lehetetlen.
A jelen biztonságában kell mozogni, keresni, és megtalálni a szépet és jót. Az élet dolgai, hasonlóan ehhez az édességhez, nem bírják az idő múlását, megavasodnak. Erőltethetem, de nem ugyan az sosem, mint volt. Néha megfeledkezem erről, utólag meg bánom, hogy elrontottam valami szép emléket.
A szívemben elraktározott örömök ott vannak jó helyen. Ha előrángatom, csúnyán beleverem az orrom a molyos és avítt szövetbe. Ha nagyon erőltetem, csak ártok vele magamnak és azt a régi szép csodát megrontja a jelen valósága. Hagyni kell a múltat a maga helyén!
Az, amiben nem csalatkozom, a zene! A klasszikusoktól a régi slágerekig, a ma modern zenéjéig, mindent hallgatok. Azok bizony száz évek után sem avasodnak, ma is örömet okoznak. Sőt, azt hiszem, ma sokkal jobban szeretek hallgatni, mint régen. Eljutottam arra a szintre, amikor már képes vagyok befelé figyelni.

Sajnálom a keserédes csemegémet ma, de tanulok belőle! A jelenben kell élni, boldogulni és örömet lelni!