A bizalom egy alapvető hit számomra. Hiszem, hogy bizalommal kell tekinteni kifelé, előítéletek és prekoncepciók nélkül. Ha eleve így nézek a környezetemben élőkre, akkor a jó oldalukat ismerem meg. Ez nem rugaszkodik el a realitástól, nem rózsaszín ködbe burkolom a többi embert, csupán lehetőséget adok a kapcsolataimnak, hogy kinyílhassanak, mint egy virág. A bizalom igazából rólam szól és nem róluk, arról, hogy vagyok elég erős, hogy merjek fegyver nélkül lenni. Sokan állandóan felfegyverkezve vannak, és így alig van lehetőségük mások jobbik énjének megismerésére. Pacifista vagyok a mindennapi értelmezésében is ennek a kifejezésnek.
Minden kapcsolat, ha úgy vesszük, öncélú. Keressük a kapcsolódási pontokat támogatásért, szeretetért, barátságért, nevetésért, azokért a dolgokért, melyek közelebb visznek a kiteljesedéshez. Ezek kiegyenlítődnek általában, ha billen a mérleg, akkor az már nem mindkét fél érdekét szolgálja. Az egyik eszközzé válik a másik életében. Nehéz viselni azt a kapcsolatot, ahol a másik nem tud bocsánatot kérni, pontosabban, tudatában van a tévedésének, tette következményének, de elvből akkor is le akarja nyomni a torkodon. Na, onnan menekülni kell!
Érdekes a viszonyom az érzelmileg elérhetetlenekkel! Nem tudom, milyen hozott tapasztalat, vagy sérülés teszi, de időtálló kapcsolatom van olyannal, aki állandóan valami kötelet feszít közénk. Ebben van számomra egy kényelmes érzés. Nem kell nyakamba venni a terheit! Érdekes, hogy a másik fél ugyan annyira ragaszkodik hozzám, mint tartom én is őt barátomnak. Nagyon őszinték tudunk lenni egymáshoz ebben a kicsit érzelemmentes viszonyban. Sokkal segítőbb ez a barátság, mint más érzelmekkel túlfűtött.
Az érzelmekkel túlfűtött kapcsolatok pedig megfojtanak. Nem őszinték! Kemény ezt még itt olvasni is, de nem vagyok képes hinni a nagy szavaknak! Rendre beigazolódik, hogy az a tűz nem is annyira láng, csupán parázs, amit a személy rakosgat, attól függően, mit is akar a másiktól. Amikor a másik én vagyok, azonnal átlátom a helyzetem, és bizalom ide, vagy oda, fénytelenné válik az egész. Ilyenkor aztán békét keresek a kevésbé túlfűtött csacsogásban, megvigasztal, felderít és megnyugtat.
Legyen kedvedre való ez a nap is! Tekints a világra bizalommal, bízz magadban, hogy a józan eszed úgy is mindig veled van!