Mindegyik vezet valahová! Sokan elfeledkeznek arról a nagyon fontos tényről, ha elindulsz az úton, előbb, utóbb oda fogsz érni. Nem tévedés, ha kijelölöd a célt, és teszel is az érdekében, akkor meg fog történni. Néha hosszabb időbe telik, nem jön be azonnal, de egyszer odaérsz. A te felelősséged, hogy milyen úton jársz! Nem háríthatsz állandóan, a felelős te vagy a szavaidért és tetteidért. Milyen sokan vannak, kik nem fogadják ezt el! Tesznek, mondanak és hárítanak minden felelősséget!

            Szinte lehetetlen a gyűlöletkeltő beszédektől, gondolatoktól elzárni magunkat! Hiába kerülöm, megtalál a gonosz ötlet, most éppen kit kell utálnom. Mert állítólag ő az oka minden bajnak. Különben meg, buta vagyok, mert mindenki lop! Állítólag én is, kicsik és nagyok, meg mindenki. Szóval ne legyek irigy, mert ha ott lennék, én is lopnék! Idegen és jóbarát egyaránt közli velem, nem is az vagyok, akinek tartom magam, nehogy már a karakterem meg akarjam határozni! Virul a karaktergyilkosság, csak hogy egyesek jónak hihessék magukat.

            Hogyan jutottunk idáig? Miért nem láttuk hamarabb, hová is vezet ez az út? Csak az jár a fejemben, tudom hol a helyem, mi a dolgom, és tettem azt. A legjobb tudásom szerint! Mindenkinek így kellene, nem? A dolgát tenni. Azt tenni pontosan, ami az ő feladata, amiért ott van, ahol. Tenni legjobb tudása szerint és vállalni a felelősséget az eredményért.

            Ritkán adok hangot a véleményemnek, mert vannak, akik alpári stílusban és agresszíven reagálnak, ha nem egy követ fújok velük. Ezt pedig nem értem, hiszen nekem sosem jut eszembe a másképpen gondolkodónak nekimenni. Tömegben kiabált egy asszony, „szappan lesz belőletek, szemét poloskák!”. Tudja, mit beszél? Nem járt iskolába? A történelem legsötétebb történéseit ma felemelni és használni, vajon hová vezet?

            Nem a sajátom a következő gondolat, Sándor Judit a szerző, ha jól emlékszem. A tartalommal mélyen egyetértek, bár az író más kontextusban szólalt meg.  A mai közéletben, ha visszalőnének azok a bizonyos nyilak, lenne nagy jajgatás! Ha tőled vennék el azt, amivel te megrövidítettél embereket, közösségeket, népeket, vajon akkor is így beszélnél, ahogyan most?

„Most Önmagadnak add oda azt, amit eddig másoknak adtál! Most magadért tedd meg azt, amit eddig másokért tettél, most saját lelked hangját hallgasd olyan figyelemmel, ahogyan eddig másokra figyeltél!”

            Visszatérek a kezdő gondolatomhoz! Az a bizonyos út ma erősen a polgárháború felé tereli a közt. Akár mivel is kendőzik a lényeget, takaróznak, erősödik az agresszió. Amikor pedig elérkezik egy pillanat és összedől a világ, akkor az, jó lesz? Megoldja a gondokat, és a bűnösök tisztára mosódnak? Vagy megint csak azok szívnak, akik eddig is?