Sokféle arcom van. Van a lelkes és optimista, a végtelenül kacagós, a „világsúlyarajtam” fantázia nevű, az okoska, a bájos és derűs, a boszorkányosan csintalan… Sorolhatnám napestig. Ők mind a szekrényben éjszakáznak, hogy reggel kitaláljam, ma melyik is lesz a nyerő. Vannak elnyűttek, amiket már agyonhordtam, és olyanok is, amiket csak ünnepnapokon veszek elő. Mint a kedvenc kajánk! Meg tudnánk enni minden nap, mégis időnként mást kívánunk, csak a változatosság kedvéért. Hisz az egészségtudatosság nemcsak a tányéron, hanem az arcunkon is jól mutat!

Ma reggel hosszas csevegés után határozatlanul állok a szekrény előtt. Melyik arcom legyen ma? Valami tudálékos, bölcselkedő? Á, nincs hozzá kedvem! Ha egyszer kibeszélem magam, átrágok egy témát, utána úgyis elengedem. Tiszta lap, tiszta fej, és jöhet egy ölelés, puszi, lépjünk tovább.

A vállfák tologatása közben észrevettem, hogy bizony, van pár arc, amit túlhordtam. A sok okoskodó darab például: ráncos lett a két szemöldök között, a homlokon is, mert túl gyakran akartam „bölcs” lenni. Minek? Úgyis csak utólag derül ki, jó volt-e az út, amit választottam. A sok „énvagyokajó” arcot is félrehúzom. Kimentek a divatból! Annyiszor voltam hasznára másnak, hogy végül már csak a körmöm kopott. Kösz, de én már nem kaparok senkinek semmit.

Sokféle arcom van, tele velük a szekrényem. És most jön a legjobb rész: ideje magamra ölteni azokat, amik tényleg passzolnak hozzám! A derűset. Az álmodozót. A felhőtlen boldogságot. A nyugalmas semmittevőt. A megbocsátót és elnézőt. Azokat, amik jól állnak a meglett koromhoz, mint egy elegáns, kényelmes kabát. Tudjátok, mindig akad valaki, aki megmondja, mi illik még hozzánk, mi nem, sőt, mi „árt a méltóságunknak”. Hát én hallgatok rájuk… és magabiztosan felveszem a legszebb arcomat.

Szép napot nektek is – és ne felejtsétek el ma a mosolygós arcotokat a szekrényből elővenni! 🌞